117783. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet lengő rendszerek csillapítására

MA0TAR KISÍLTI ^Ejgp SZABADALMI BIRÓSÁ6 SZABADALMI LEÍRÁS 117783. SZÁM. Vll/f. OSZTÁLY. — 11. 7275. ALAPSZÁM. Szerkezet lengő rendszerek csillapítására. Dr. Rybár István, egyetemi ny. r. tanár és Süss Nándor Pr&eisiós mechanikai és optikai intézet r. t. cég, Budapest. A bejelentés napja 1937. évi július hó 6-ika. V,annak mérőműszerek, amelyekben lengőrendszer, pl. torziós inga lóg és amelyekkel történő méréseknél az inga egyensúlyi állását kell észlelnünk. Ilyen i műszer pl. a Columb-féle és az Eötvösféle torziós inga. Ha az ilyen készüléket elmozdítjuk, vagy más azimutba állítjuk be, a készülék mozgatása miatt az inga heves mozgásba jön, az őt bezáró doboz 10 egyik, majd másik falához, vagy az ott elhelyezett ütközőkhöz ütődik és azután az ütközések és a dobozban levő levegő csillapító hatása folytán mindjobban csillapodik, végre az utolsó ütközés után 15 csupán a levegő csillapításával aperiodikusan, vagy csillapított lengő mozgással beáll az egyensúlyi helyzetbe. A gyakorlati célokra használatos ingák esetében igen fontos az, hogy az itt ismer-20 tetett csillapítás minél hamarább történ; jék, mert ez által a mérési idő jelentékenyen megrövidül. Az inga utolsó ütközése utáni csillapítás az inga érzékenységének feláldozása nélkül csak bizonyos 25 határig fokozható. Ezért a csillapítást r azzal igyekeznek fokozni, hogy azt az időt, amely eltelik az inga ütközései alatt, tehát a készülék elmozdítása és az utolsó ütközés között minél nagyobb mérték-80 ben csökkenteni törekszenek. Javasolták már e célból rugalmas ütközők, pl. parafa-, papírlemez- vagy fémdrótrugók alkalmazását, amelyek az esetben, ha a mozgásban levő inga beléjük ütközik, el-85 hajlanak vagy összenyomódnak és így a 5 mozgó inga mozgási energiájának egy részét tényleg felveszik. Ezt követőleg azonban a rugalmas ütközők eredeti alakjukat igyekeznek visszafoglalni s ezáltal az átvett mozgási energiának nagy ré- 40 szét visszaadják az ingának, vagyis az ingát meglökik és így az inga az ütközőket aránylag nagy sebességgel hagyja el. A találmány értelmében e hátrány kiküszöbölésére oly ütközőket alkalma- 45 zunk, melyek a mozgó ingától átvett energiát saját tömegük mozgatására használják és így nem adják vissza az ingának, miáltal egyszerű szerkezettel és az inga érzékenységének csökkentése nélkül 50 nagyon jó csillapítást érünk el. A fenti elv megvalósítására elmozgatható, célszerűen villaszerű és megfelelő tömegű ütközőt alkalmazunk, mely két ágával az inga végét közrefogja úgy, hogy 55 az inga, lengései közben, hol az egyik, hol a másik villaághoz ütközve az ütközővillát eltolja és ezáltal energiáját, vagy annak jelentékeny részét az ütközőnek átadja, miáltal az inga a lökés következ- <50 tében beálló reakció folytán mozgásában lényegesen lecsillapodik. Ha az inga az első ütközéskor nem csillapodik meg és az ütközővilla é szárát elhagyva, visszalengéskor az első lökés 65 által eltolt ütközővilla másik szárába ütközik, akkor az előzőleg leírt csillapodási folyamat ismétlődni fog és így tovább. A csillapítószerkezet tömegének oly kicsinynek kell lennie, vagy a tömegét 70 úgy kell elrendezni, hogy a csillapítóvilla különböző lehetséges helyzeteiben tömeg-