117590. lajstromszámú szabadalom • Körskálájú, forgótekercses mérőműszer

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 117590. SZÁM. Vll/f. OSZTÁLY. — R. 6888. ALAPSZÁM. Kőrskálájú, forgótekercses mérőműszer. Reich Ernő oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1936. évi január hó 7-ike. A gyaikorlatban eddig használt mérőműszerek Iforgótekercses mérőrendszere vagy oly permanens mágnes sarkai között fordult el, melynek szárai egyenesek voltak, 5 amikor is a műszer skálája szerkezeti okok miatt nem volt köralakúra készíthető, vagy pedig oly mágnes sarkai között mozdult el, melynek szárai görbék voltak, hogy a skála köralakú lehessen. Az egye-10 nes szárú permanens mágnes sarkai között elforduló forgótekercs kb. 130°-kal fordulhatott el, tehát a műszer mutatója a maximális kitérésnél csupán 130° ívet írhatott le, azaz a műszer nem volt kör-15 skálájú. Körskálájú műszernek a gyakorlatban azt nevezik, melynek skálája 180°nál nagyobb elfordulásra szerkesztett, de ez elfordulás közel 300° is lehet. A körskálájú műszereket viszont görbített, illetőleg 30 hajlított szárú mágnesekkel készítették, mert úgy vélték, hogy a száraknak a mérőrendszertől távol kell lenniök, nehogy mágneses mellékzár adódjék az erővonalak számára. 25 A találmány ezzel szemben oly körskálájú, forgótekercses mérőműszer, melynek mágnesei egyeneslék, rúdalakúak. Eddig ily műszert mások előállítani meg sem kísérelték, mert, mint már fentebb em$0 lítettem, attól tartottak, hogy túl közel kerülvén az egyenes mágnesekkel a lengőrészhez, mágneses mellékzár áll elő (shunt). Elmléleiti meggondolásaim, és gyakorlati kísérleteim azonban azt mutat-55 ták, hogy a permeaibilis anyag közelsége a lengőtekercshez az) ott szükséges sűrű erővonialszámot nem csökkenti, mert elrendezésemnél az egyik mágnes sarok belenyúlik a másikba és így nemcsak ugyanolyan polarítású, mint a hozzá közel levő 40 rúdmágnes, hanem az egymásiba nyúló sarkok közötti légrés is, vagyis a közöttük levő mágneses ellenállás is sokkal kisebb, mint e sarkok és a mezőt létesítő egyenes permanens mágnesek között. 45 A találmány lényege tehát az, hogy a körskálájú forgó tekercses mérőműszer mezőt létesítő permanens mágnesei egyenes rúdalakúak és ezek erővonalai, mágneses anyagban, egymásba nyúló, légréssel el- 50 választott sarkokhoz vannak vezetve, továbbá hogy a mérőtekercs, a műszer teljes mérési határánál a sarkokon belül elrendezett forgási tengelye körül, nulla helyzetétől számítva, ill. szélső helyzetei között 55 180°-nál nagyobb szöget ír le. Magyarázzuk közelebbről a találmányt a csatolt rajz alapján. Az 1. ábra a műszer hosszmetszete, a 2. ábra a műszer felűlnézete, a fedőlap 60 és skála eltávolítása után. Az egyenes^ rúdalakú (4) permanens mágnesek erővonalai, lágyvaslban, (É) sarkok közé nyúló (D) sarokhoz (1. ábra) vannak vezetve. E (É) és (D) sarkokat a (10) 65 légrések választják el egymástól. A (8) forgótefkercs csupán a (D) sarkot hurkolja át részben és e körül illetőleg a (D) és (É) sarkokon belül elrendezett (6) tengelye körül, áram hatására, a miért értéknelk meg- 70 felelően leng kii nulla helyzetéből. A műszer legnagyobb mérési határánál e kilengés szöge 180°-nál nagyobb, tehát a műszer körskálájú. A (8) tekercs (6) tengelyére van a műszerskála fölött lengő (9) mutató 75 is felerősítve és így ez természetesen a