117498. lajstromszámú szabadalom • Mérőberendezés energiafogyasztóknak az energiavezetékkel való összhangba hozására

MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 117498. SZÁM. VII/j. OSZTÁLY — T. 5784. ALAPSZÁM. Mérőberendezés energiafogyasztóknak az energiavezetékkel való összhangba hozására. Telefunken Gesellschaft fftr drahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1936. évi augusztus hó 12-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi augusztus hó 20-ika. Nagyfrekvenciával dolgozó berendezéseknél az adóenergiát a fogyasztóhoz nem közvetlenül, hanem energiavezetéken átvezetik. Ügy a vezeték feszültségi igénybe-5 vétele, mint az átvitel hatásfoka szempontjából is fontos, hogy az energiát állóhullámok lehetőség szerinti elkerülésével, tovaterjedő hullámokkal vigyük át. Ezt az állapotot tudvalevően azzal érhetjük el, 10 ha a kábel végén levő fogyasztó ellenállását úgy választjuk meg, hogy az, mint ohmikus ellenállás a vezeték hullámellenállásával azonos legyen. Egyetlen hullámmal dolgozó staczioner 15 telepeken ez az állapot megfelélő csatolószervek alkalmazásával könnyen megvalósítható. Más a helyzet azonban időnként különböző hullámokkal dolgozó berendezéseknél és ahol a fogyasztót, pl. az an~ 20 tennát, távvezérléssel hangolják. Ilyen esetekben az antenna és annak hozzávezetése közötti hiányos adaptálás a hangolást rendkívül megnehezíti. Ha pl. oly antennáról van szó, amelyet energiavezeték útján adó-25 ról táplálnák, úgy az eddig ismert eljárás szerint, a különleges berendezésekkel a hullámellenállásra transzformált antenna ellenállást egyszerűen a kábel végére kapcsolták, ami azonban csak hosszú hullájo mók esetén volt egyszerűen foganatosítható. Eljártak úgy is, hogy először az adót a kívánt hullámra hangolták és az antennát meghosszabbítás, vagy megrövidítés út. ján igyekeztek az energiavezetékkel össz-15 hangba hozni. Ennél a műveletnél támpontot képezett a feszültségnek vagy az áramnak a kábel kezdetén, vagy végén eszközölt mérése, amelynél arra a feszültség- vagy áramértékre állítottak be, amelynél a szóban levő adó ismert, legnagyobb 40 teljesítményét elérte. Ez a feszültség a vezeték hullámellenállásából és az átvitt teljesítményből adódik. A hangolás ily módjánál azonban nem volt megállapítható, hogy a vezetéken való 45 átvitel a legkedvezőbb hatásfok mellett megy-e végbe, tehát hogy az adó a lehető legnagyobb energiával sugároz-e és hogy a vezeték f eszültségi igénybevétele az adott határokon belül marad-e. Ugyanis sohasem 50 lehetett kellő biztonsággal megállapítani, hogy a hangolás bármely helyén van-e olyan ohmos ellenállás, melynek nagysága megegyezik a hullámellenállás nagyságával. Így nem lehetett megállapítani azt 65 sem, hogy álló hullámok csak a megengedett legkisebb mértékben vannak-e jelen. A találmány értelmében energiafogyasztókat, pl. antennákat az energiavezetékkel úgy hozunk a legkedvezőbb összhangba, 60 hogy az energiavezetéket egészében, vagy részben közönként elrendezett, vagy folytonosan elosztott feszültség- vagy árammérőkkel szeréljük fel, melyek közös jelzőkészülékre dolgoznak és így álló hullámok 65 legkisebb mértékben való fennállását is jelzik. A találmányt a rajzban f eltüntetett példakénti kivitel alapján közelebbről elmagyarázzuk: 70