117465. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és műszer infravörös sugarakat kibocsátó, közvetlenül nem látható sugárforrások helyének megállapítáásra közvetlen észleléssel

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 117465. SZÁM. VlI/a. OSZTÁLY. — K. 13949. ALAPSZÁM. Eljárás és műszer infravörös sugarakat kibocsátó, közvetlenül nem látható sugárforrások helyének megállapítására közvetlen észleléssel. érdi Krausz György mérnök, Budapest. A begelentés napja 1937. évi május hó 28-ika. Ismeretes, hogy közvetlenül nem látható tárgyak képét, esetleg sötétben is, az általuk kibocsátott infravörös sugarak révén, kellően érzékennyé tett fényképészeti 6 lemezen rögzíteni lehet. Ez a fényképészeti eljárás inkább érdekessége, mint gyakorlati jelentősége által tűnt ki, holott magának a kérdésnek nagy gyakorlati fontossága van, így pl. a tengeri és légi hajózás-10 ban, a felhőkkel vagy köddel eltakart nap helyének gyors megállapítására. A fényképészeti eljárás akkor, ha az infravörös sugarakat kibocsátó test helyének pillanatnyi megállapítása szükséges, hcssza-15 dalmassága következtében nem használható. A találmány lehetővé teszi infravörös sugarakat kibocsátó, közvetlenül nem látható sugárforrások helyének közvetlen 20 észleléssel való gyors megállapítását. A közvetlen észleléssel vagy magát az infravörös sugarakat kibocsátó sugárforrást tesszük láthatóvá, vagy pedig az infravörös sugarakkal olyan jelzőműszereket befolyá-25 soltatunk, melyek jelzéséből az infravörös sugarakat kibocsátó sugárforrás helyét pillanatnyilag meg lehet határozni. A találmány szerinti eljárás abban van, hogy a meghatározandó sugárforrásból 30 kilépő sugarakból az infravörös sugarakat kiválasztjuk és azután azokat oly módon detektáljuk, hogy a detektálás eredményéből a sugárkibocsátó test helye közvetlenül észlelhető és illetőleg vagy megálla-35 pítható legyen. Az infravörös sugarak kiválasztására magukban véve ismert optikai eszközöket (színszűrőket, lencséket, prizmákat, tükröket, rácsokat stb.) használhatunk. A detektálásra különböző eszközök áll- 40 nak rendelkezésünkre. Ezek közül elsősorban a szemmel nem látható infravörös (X=Í00 (A(x—61100 np.) sugarak frekvenciájának a szemmel észlelhető sugarak (X=3C0 —647 {/.{/.) frekvenciájára való 45 átalakítását említjük. Ide tartozik a fluoreszkálás is. A detektálás e módjánál az infravörös sugarakat kibocsátó testet vagy legalább is annak korvonalait, hasonlóan a röntgentechnikában használt bárium- 50 platinacianürös lemezen való észleléshez, szemmel láthatóvá tesszük. Ebben az irányban jó eredményeket lehetett elérni pl. céziumnak vagy rubidiumnak detektáló eszközként való felhasználásával. 55 Abban az esetben, ha az infravörös sugarakat kibocsátó sugáifcrrás közvetlen láthatóvá tételére nem helyezünk súlyt, hanem csak arra, hogy az említett sugárforrás helyét az infravörös sugarak hatá- 60 sára működésbe hozott szervvel közvetlenül és gyakorlatilag pillanatnyilag megállapíthassuk, akkor detektáló eszközként a sugarak hőhatása (bolcméter, radiométer, radiomikrométer, pirheliométer) 65 vagy a sugaraknak fotocellákra gyakorolt hatása áll rendelkezésünkre. Az első esetben a hőhatásra működésbe jövő eszköz a legnagyobb kilengést akkor fogja mutatni, amikor az eszköz az infravörös sugarak 70 irányába állt be és ez egyúttal megadja azt az irányt is, amelyben a sugarakat