117448. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hajlékony lábbeli előállítására

hoz simul. Ezután az egymáshoz fekvő tömlőrészeket (37)-nél egymáshoz ragaszt­juk vagy más módon kötjük egymáshoz, amikoris a csipkézett és lyukasztott végen 5 üreget hagyunk, melybe a (26) bekötőzsi­nórt fűzzük. A (25) járótalp ráerősítése után a (36) vastagodás a keretet jól meg­támasztja, a lábbelit pedig külső behatá­sok ellen védi, ezenkívül a lábbelinek csi-10 nos külsőt is kölcsönöz. A 9—12. ábrán látható rámasávokkal hasonló hatást érhetünk el ahhoz, amely az 5—8. ábrákon látható rámasávokkal elérhető, amelyeknél a (26) bekötőzsinór a 15 kettős csipkézés hajlatában van. A esipkézésiben levő lyukak sajátos hatásúak, ami különösen az 5—8. ábrákon látható kettős rámasávoknál, vagy pedig ezeknek a 9—12. ábrán látható pótsávai-20 nál érvényesül. Ha a járótalpat ismert ragasztószerrel a készen bekötött ráma­sávra ragasztjuk, a csipkézés lyukai meg­telnek, még pedig részben, ha a bekötő­zsinór magukon a lyukakon van átfűzve 25 és egészen, ha a bekötőzsinór a kettős csipkézés hajlatában helyezkedik el. Áz így a csipkézés lyukaiban elhelyezkedő ragasztószer megszilárdulása után rugal­mas szegecsekként hat, melyek a rámasáv 30 és a járótalp között minden esetben rend­kívül tartós ós megbízható kapcsolatot létesítenek. A lyukakba hatoló ragasztó­anyagból létesülő szegecsek további hatása, hogy a lábbelinek béltalppal való előállí-35 tásánál a béltalp a járótalppal igen szi­lárdan kötődik össze. A lyukakkal ellátott csipkefogak ma­guk kettő® hatást fejtenek ki. Egyrészt pótolják az eddig az ereszték létesíté-40 sére alkalmazott szegélyt, melynek a szá­ron való előállítása a lábbeli előállítását jelentékenyen megdrágította, mert azl eredményezte, hogy a további feldolgozás a gépek sorát tette szükségessé. A talál-45 mány szerint alkalmazott, lyukakkal ellá­tott csipkefogak nemcsak egyenletesen, még pedig pontonként viszik át a (26) be­kötőzsinór húzóhatását a felvarrott szárra, hanem alkalmasak arra is, hogy 50 mindenütt, különösen a lábbeli orránál és sarokrészénél minden görbülethez ponto­it san alkalmazkodjék, mert a csipkefogak közül kivágott anyagrészek lehetővé te­szik, hogy a csipkefogak talpuktól egé-55 szen csúcsukig egymáshoz közeledjenek, amint ezt különösen az 1. ábra mutatja, még pedig anélkül, hogy a rámasávot al­kotó anyag részei egymást átlapolnák, vagy vastagodásokat alkossanak. A lyukakkal ellátott csipkefogak to- 60 vábbi hatása, hogy a teljes talprész rend­kívül nagymérvű hajlékonyságát ered­ményezik. A rámasávot a járótalppal ösz­szekötő (22) varrathoz közel kezdődő fog' bevágások és a kivágott anyagrészek foly- 65 tán létesülő hézagok a rámasávból és a járótalpból álló talprószlet nagyszámú megszakításaiként hatnak, még pedig nemcsak harántirányban az egyik oldal tói a másik oldal felé, hanem hossz- 70 irányban is a cipő orrától a sarok felé; A rámasávok előállításához rugalmas anyagot, mint gumit is használhatunk, amelyben a 13—17. ábrák szerint (38) erő­sítőbetét lehet, amelyre a gumit tetszőle- 75 ges ismert módon vihetjük fel. Emellett gondoskodunk arról, hogy a fogak kicsá­kózása után az erősítőbetét hajlatába a (26) bekötőzsínór befűzhető legyen. A (42) rámasáv nem fogazott oldalán 80 (39) vastagodással készíthető, amint ezt a 13. ábra mutatja, mely vastagodás célja ugyanaz, minit' a 11. és 12. ábra (36) vastagodásáé. A nem ábrázolt szárait a rájmasáwal a 13—17. ábrák esetében is 85 szurkos varrat segélyével kötjük össze. A 14. ábra mutatja, hogy Vastagodás helyett a felfelé álló, külső (40) karimát is alkalmazhatjuk, mely a (38) erősítő­betót végét tartalmJazza és melyben (41) 90 lyukak vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy a (40) karimát a nem ábrázolt szár­ral zsinór út ján összekötjük. A járótalp és a (42) rámaszár között az összekötte­tést ragasztóanyaggal létesíthetjük. 95 A 15—17. ábrák szerint a rámasáv (43) karimája a (42) rámasávon akként is el­rendezhető, hogy a külső oldalon a (42) szegély adódjék, mely lehetővé teszi, hogy a járótalpat kettős varrat segélyé- 100 vei erősítsük fel. A 16. és 17. ábrán lát­ható kivitel a 15. ábrától csupán a ka­rima alakja tekintetében különbözik, a 18. ábra szerint pedig ez a karima U-ke­resztmetszetű lehet. Ez a 18. ábrán látható 105 TJ-keresztmetszeiű (45) karima lehetővé te­szi, hogy a szárat a rámasáwal varrás, ra­gasztás vagy tapasztás révén kössük össze. Ennekfolytán továbbá lehetővá vá­lik, hogy a szár előállításához olyan no anyagot használjunk, mely aránylag könnyebben foszlik és nem oly szilárd szerkezetű, mint a bőr. Ilyen anyagok pl. a textilanyagok, szalmafonatök, szabná-

Next

/
Oldalképek
Tartalom