117434. lajstromszámú szabadalom • Rácsozókészülék távolbalátó vevőkhöz
IiaiiS IISÍLTI SZABADALMI BIKÓSlö SZABADALMI LEIRAS 117434. SZÁM. VII,'j. OSZTÁLY. — X. 7062. ALAPSZÁM. Rácsozókészülék távolbalátóvevőkhöz. Radioaktiengesellschaft D. S. Loewe cég-, Berlin-Steglitz. A bejelentés napja 1936. évi március hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1935. évi március hó 29-ike. Kitűnt, hogy lineáris képpontmozgású távolbalátóvevőkhöz való oly rácsozókészülékeknél, melyek a fűrészfogalakú eltérítőfeszültségek erősítésére ercsítőcsö-5 veket használnak, az erősítőcsövek nemlineáris karakterisztikája folytán a kép zavaró torzításai állanak elő. Az 1. ábrán egy jellegzetes billenőrezgéskapcsolás van feltüntetve, melynél a (2) kondenzátort (3) 10 igen nagy ellenálláson át a (4) anódtelep tölti fel. A (6) kondenzátoron át az (1, 2, 3) kondenzátorkörrel csatolt (5) erősítőcső (7) anódellenállásán jelentkező erősített fe-16 szültség a (9) Braun-féle cső (8) eltérítőlemezéhez vezetődik. Ismeretessé vált, hogy feszültség elpazarlásával, azaz a (2) kondenzátoron aránylag igen kis rezgésamplitudók beállításával, 50 egy £0—100-szor nagyobb feszültségű egyenáramú (4) feszültségforrással el lehet érni, hogy az (5) erősítőcső rácsára érkező feszültségi görbe igen pontosan lineáris lefolyású legyen. Ennek dacára azonban !5 a (8) Braun-féle csövön fellépő eltérítőfeszültségek időbelileg mégsem lineárisak. A 2. ábra a görbe időbeli lefolyását mutatja. A rácsra érkező feszültéget a (10) görbe jelzi, mely szigoróan lineáris emelkedésű. A (9) 10 Braun-féle csövön kiadódó görbe mégis a (11) görbe szerinti lefolyású. E hiba nem magyarázható az (5) cső rácselőfeszültségének hamis beállításával, hanem azután is fennmarad, ha az (5) cső pontosan jellemző-15 vonalának lineáris körzetében dolgozik. Ezért el kell fogadni, hogy a hibát egy az elektroncsöveknél általában fellépő jellemzővonalelgörbüléssel kell megmagyarázni. Maga a hiba csak csupán kevés percentnyi nagyságrendű, tehát igen kicsi. 40 A Langnuii-tlrjifcsziótcrvény szerint ugyanis a jelltmzőgörbe meredekségének az anódárammal együtt növekednie kell. A valóságban ez a hiba fellép az összes, a bejelentő által megvizsgált billenőkészülékeknél. 45 A találmány szerint azzal segítünk ezen, hogy egy helyen az (1, 2, 3) billencrezgésgenerátor és a (8, 9) fogyasztó közé olyan kapcsolctagot iktatunk, mely a billenőgörbe nagyfrekvenciáit ugyanennek alaplrek- 50 venciájához képest elónyösebben viszi át; más szavakkal: a thyrátronkör és a fogyasztó közé, célszerűen tehát az (t) utánerősítő rácsköre elé olyan csatolótagotkapcsolunk be, melynek átviteli karakterisz- 55 tikája a billenőrezgés alapfrekvenciájánál már esik úgynevezett magasátvivő (Hochpass). Az 1. ábrán a találmány szerinti nagyfrekvenciákat támogató tagot (magasát- 60 vivőt) (10) kondenzátorral és (11) ellenállással jelöltük. A billenőrezgés alapfrekvenciája a (10) kondenzátoron már nem tud átfutni és így a (11) ellenállásban a (11—12) feszültségosztó adataival meg- 65 határozott feszültségveszteséget szenved. A fűrészfogfeszültség magasabb frekvenciái átfutnak a (10) kondenzátoron és így előnyben részesítve, gyöngítetlenül érkeznek az (5) cső rácsára. Különleges esetek- 70 ben a (11) ellenállás el is hagyható. A következőkben támpontokat adunk példaképen a számszerű méretezéshez:
