117426. lajstromszámú szabadalom • Járművek, különösen gépjárművek rugózása

MAPYAR ITRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 117426. SZÁM. XX/a/3. OSZTÁLY. — F. 7830, ALAPSZÁM. Járművek, különösen gépjárművek rugózása. Dipl. Ing-. Fischer Stefan gépszerkesztő, Prága. A bejelentés napja 1936. évi október hó 15-ike. Csehszlovákiai elsőbbsége 1935. évi október hó 19-ike. A találmány járművek, különösen gépjárművek rugózására vonatkozik,kormány, csuklóparallelogrammok, csuklónégyszögek, vagy hasonlók útján egymástól füg-5 getlenül a keretre felfüggesztett járműkerekekkel, mely rugózásnál egy vagy több csavarrugó főleg a karok közé van behelyezve, melyek két szembenfekvő kerék kerékkarjaival tetszésszerinti szilárdan, 0 vagy kényszermozgásban vannak összekötve. Ismeretesek már oly fajta rugózások, melyeknél a járműkerekeket tartó karok vízszintesen, vagy közel vízszintesen van-5 nak elrendezve és melyeknél e kerékkarokkal összekötött karok, melyekre a csavarrugók rá vannak helyezve, oly szöget zárnak be a függőlegessel, melynek összege, azzal a szöggel együtt, melyet a kerékkarok 0 zárnak be a függőlegessel, nagyobb mint 90°. Ez ismert kiviteleknél a rugóerőnek a kocsiterheléshez való viszonya, növekvő kocsiterheléssel, mindig kisebbé válik, azaz 5 a rugó keménysége a kocsifelépítmény növekedő süllyesztésénél csökken, miáltal külső erők, mint utcai lökések vagy hasonlók hatására, a kocsifelépítmény nagy átlengései következnek be. 0 Továbbá ez ismert szerkezeteknél egy utcakanyarodóban való utazásnál fellépő röperőnek az emelőkarja a rugózott tömegeknek a járműhosszirányban lévő harántlengési tengelye körül igen nagy és a jármű 5 egyik oldalán a kerekek átrugózásánál a rugózott tömegek főtehetetlenségi hossztengelye körül e tömegek forgógyorsulását előidéző rugóvisszaállító erők emelőkarja a főtehetetlenségi tengely körül is igen nagy, úgyhogy a harántlengési tengely 40 körül és a rugózott tömegek főtehetetlenségi tengelye körül, nagy nyomatékok, tehát nagy harántrezgések is keletkeznek. Továbbá az ilyfajta ismert rugózásoknál oly pótlólagos rugók használata ismeretes, 45 melyek a keret és a kerék- vagy rugókarok közé vannak betéve. E pótrugók úgy vannak elrendezve, hogy azok a főrugózást csak állandóan erősítően támogatják. A főrugózást helyesbítő, fokozottan erősítő 50 vagy gyöngítő hatásuk e pótrugóknak nincsen. E hiányokat kiküszöböli a találmány. A találmány szerinti rugózásra az a jellemző, hogy a kerekeket tartó kerékkarok 55 a járműkereten vagy járműtesten lévő forgáspontjaiktól ferdén lefelé, a függőlegeshez képest körülbelül 20—40° között irányítottak, mimellett a járműrugókba kapaszkodó és húzórugók alkalmazása ese- 60 tén ferdén lefelé a kocsiközép felé, míg nyomórugók alkalmazása esetén a kocsiközéptől el- és előnyösen ferdén felfelé irányított rugókarok a függőlegessel oly szöget zárnak be, melynek azzal a szöggel 65 együtt az összege, melyet a kerékkarok a függőlegessel bezárnak, nagyobb mint 90°. Továbbá a túlnyomóan vízszintes irányú rugóvisszaállítóerők közepes támadási iránya a kerékközepeken átmenő vízszintes 70 sík fölött, a kerékkaroknak a járműtesten vagy kereten lévő támaszpontjai között halad és a karosszeriának, ill. a keretnek alsó széle az említett sík alatt van elrendezve. 75