117379. lajstromszámú szabadalom • Eljárás valamint ábratartólap (film) és készülék maratandó nyomtatóhengerek előállítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG 'SS?PM SZABADALMI LEÍRAS 117379. SZÁM. IX/h. OSZTÁLY. — JT. 7767. ALAPSZÁM. Eljárás, valamint ábratartólap (film) és készülék maratandó nyomtatóhengerek előállítására. Fischer Antal cinkográfus, Budapest. A bejelentés napja 1936. évi július hó 20-ika. Szövegek és ábrák nyomtatásához, különösen a szövet-nyomtatáshoz és más hasonló, pl. kárpit-nyomtatáshoz való, hengeralakú nyomtatóformáknak, vagyis ma-5 ratandó hengereknek fotomechanikai úton való előállítására már többféle eljárás vált ismeretessé. A régebben leginkább elterjedt eljárás szerint átvilágítható és hajlékony anyagú ábratartót, pl. filmet 10 használtak, melyen azonban csak egyetlen vagy néhány mintaelemből álló ábra volt, úgy hogy az ábratartó a henger fényérzékeny palást-felületének csak kis törtrészére terjedt. Ennélfogva az ábrát ahhoz, 15 hogy a henger palástfelülete az ú. n. kontakt-fénymásolással kapott mintamásolatokkal teljesen megteljék, egymás után rendkívül nagy számban, megannyi kü -lön-külön megvilágítással kellett a hen-20 gerre átmásolni. Ez nemcsak igen hosszadalmas, bonyolult és költséges eljárást, illetve berendezkedést igényelt, hanem pontatlan munkával is járt. Ezért javasoltak már olyan eljárást, 25 melynél nagyobbszámú mintaelemet tartalmazó, akkora ábratartó filmet használtak, hogy az ábratartó szélessége az előállítandó nyomtatóhenger teljes tengelyirányú hosszával, az ábratartó hossza pedig 30 a henger kerületének egész számú törtrészével volt egyenlő. Evvel az ábratartóval, mellyel tehát a henger palástfelületéiiek egész hosszára terjedő sávjára lehetett egyszerre másolni, a hengernek másolatok-35 kai való teljes befedését a hengernek egymásutáni szakaszos tovaforgatásával érték el. Ez az eljárás tehát az említett régebbi eljárásnál jóval előnyösebb volt ugyan.' de még mindig aránylag nehézkes volt és üzemi hátrányokkal járt, mert az ábra- 40 tartó filmet, melyet a film széleihez csatlakozó, át nem világítható toldatokkal és ezekre ható körülményes, feszítőberende zésekkel szorítottak a henger palástjának egy részére, minden egyes átvilágítás 45 után meg kellett lazítani, tehát a feszítőberendezéseket oldani kellett, azután a hengert az ábratartó szélességének megfelelően (tovább kellett forgatni és a feszítőberendezéseket az említett toldatokkal és az ábra- 50 tartóval együtt újból meg kellett feszíteni és így tovább. Javasoltak ugyan már oly eljárást is, melynél az átvilágítható, hajlékony ábratartóból és egy ehhez csatlakozó, át nem világítható szalagból végnélküli 55 hurkot készítettek, ezzel a hurokkal a hengert és az alatta lévő második hengert hajtószíj módjára körülnyalábolták és a nyomtatóhengert, megvilágítás közben, az ábratartóval együtt tovaforgatták. Ennél- 60 az utóbbi eljárásnál nem kellett ugyan a munkát meg-megszakítani, azonban a hosszú hurok alkalmazása még mindig meglehetősen körülményes volt és elcsúszásokat is okozott és meglehetősem nagy- 55 terjedelmű berendezést igényelt. Egyébként a két utóbb említett eljárás közös hátránya volt, hogy meglehetősen terjedelmes, költséges fényzáró szekrények, valamint fel- és leesappantandó fényzáré 70 fedélrészek alkalmazását tették szükségessé. A találmány szerint az összes eddigi hátrányokat oly sajátos és aránylag egy-