117366. lajstromszámú szabadalom • Szifonfej

MAGTAR KIRÁLYI ^EÉjjg SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 117366. SZÁM. T XVHI/d. OSZTÁLY. — V. 3437. ALAPSZÁM. Szifonfej. Végli Károly gyári munkás, Rákoshegry. A bejelentés napja 1936. évi február hó 5-ike. Az ismert alumínium szifonfej, tudvalevően, a nyakfuratban rugóval és rudacscsal van ellátva, melyek a szelep nyitására és elzárására valók. E műveletek elvégzése 5 nyomókar segítségével történik, mely a szifonfej nyakának felső domborulatán kiképzett, fülszerű részbe úgynevezett facsavarral van rögzítve. E facsavar menetes utat tör magának az alumíniumba és így 10 szorul meg. Az ilymódon készült alumínium szifonfejnek az a hátránya, hogy az alumínium oxidálódik és a keletkezett alumíniumoxid annyira eltömi a rugónyílást és a nyomókar rögzítésére való csavar 15 menetrész közötti részeket, hogy a szelepnyitó- és záró rugó működését valamint a csavar időnkénti kihajtását teljesen meggátolja úgy, hogy a csavarfej és a szifonfej megsértése nélkül nem is vehető ki. 20 Ezt a hátrányt, a találmány értelmében, úgy kerüljük el, hogy a szifonfej nyakfuratába, az oldalfal és a rugó közötti részbe, nem oxidálódó fémből készült hüvelyt helyezünk, amiben a rugó, az alu-25 míniumrésztől elszigetelten, szabadon működik. A nyomókar rögzítésére való facsavar helyett pedig a szifonfej nyakának felső domborulatán lévő, fülszerű részben anyáscsavart alkalmazunk. A csavar anyá-10 ját az öntésnél helyezzük a szifonfejbe. A csavar elmozdulását az anyán kiképzett bemélyedések akadályozzák meg azzal, hogy az öntésnél az alumínium ezekbe a mélyedésekbe hatol s így biztosítják a 5 csavaranya merevségét. A rajz a találmány egyik példaképem megoldási alakját tünteti fel. Az 1. ábra a találmány szerinti szifonfejet részben metszve és részben oldalnézetben mutatja. A 40 2. ábra a hüvelyt a bevágással távlati képben szemlélteti. A 3. ábra a szifonfej részben metszett elölnézete. A 4. ábra a csavaranyát a bemélyítésekkel 45 metszetben mutatja. (A) az alumínium szifonfej, amelybe nem oxidálódó fémből készült (B) hüvelyt helyezünk, amiben a (C) rugószerkezet, az (A) szifonfej oldalfalától elszigetelve, a (H) 50 nyomókar hatására működik, amennyiben a (H) nyomókar a (B) hüvely felsőrészén kialakított (G) bevágásban föl-le nyomható. (D) a szifonfejnek az a része, melybe az (F) bemélyitésekkel ellátott (E) csavar- 55 anya van helyezve. E szerkezet működése az eddig ismert alumínium szifonfejek működésével lényegében megegyezik. Eltérés a találmány értelmében alkalmazott (B) hüvely és a 60 (H) nyomókar rögzítésére való (E) anyáscsavarban van, melyek az alumínium oxidálódása következtében keletkezett szerkezeti zavarokat küszöbölik ki. A (H) nyomókar lenyomásakor vagy az 65 üveg megtöltésekor kevés szikvíz juthat a szifonfej nyakfuratába, ahol a szelepnyitó és záró (C) rugó működik, ami az alumínium oxidálódását segíti elő. A keletkezett alumíniumoxidpor az eddig hasz- 70 nált, ismert alumínium szifonfejnél anynyira eltömi a rugónyílást, hogy a szelepnyitó és a záró (C) rugó működését teljesen meggátolja. Ezzel szemben a találmány