117363. lajstromszámú szabadalom • Élágyazás preciziós műszerekhez, különösen mérlegekhez
kellene feküdni. Ez azonban gyakorlatilag sohasem valósítható meg teljes pontossággal, úgyhogy az 1. ós 2. ábrán torzítva feltüntetett eltérések állnak elő. De még 5 ha sikerülne is egyenes élvonalú vályúkat előállítani és ezeket teljesen egy vonalban 'elhelyezni, ez sem vezetne kielégítő eredményre, mert maga az (1) él sem készíthető él tökéletesen egyenes és egyen-10 letes élvonallal, aminek következtében ha az (1) él egy bizonyos helyzetben feszülés nélkül is helyezkedne el e két ólvályuban, kilengés közben az előállítási illetve, szerelési tökéletlenségek folytán 15 mégis feszülés következik be. E feszülés miatt lengés közben az él gördülés helyett csúszó mozgást is kénytelen végezni az élágyban, ami fokozottabb ellenállást, erőteljesebb kopást és ennek követkéz,té 20 ben nagyobb pontatlanságot eredményez A kopás növekedésével a feszülés és a pontatlanság rohamosabb mértékben emelkedik. A tökéletlen megmunkálásból és hibás 25 szerelésből előálló feszülést oly módon szokták megakadályozni, hogy az élágyat szándékosan az 1. ábrán feltüntetett ferde helyzetbe szerelik, aminek következtében az él kilengés közben sem érintkezhet két 30 ponton a vályúval és nem feszülhet meg. Ennek azonban az a nagy hátránya, hogy az él mindkét végén csak egy-egy ponton fekszik fel és fajlagos terhelése óriási nagy, úgy hogy a legkiválóbb anyag is 35 gyorsan megkopik és a pontatlanság rövid idő alatt a kiindulási hiba sokszorosára emelkedik. Amint az előzőkből kitűnik, az ismeretes szerkezetek legnagyobb hátránya, 40 hogy az él az előállítási és szerelési hibák következtében az ágyazásban megfeszül, ami pontatlanságot okoz, illetve ha ezt különleges szereléssel kezdetben ki is1 küszöböljük, a műszer, vagy mérleg pontat-45 lajnsága használat közben annál rohamosabban növekszik. Hogy ez mennyire így van, azt legjoibjban az bizonyítja, hogy nagyteljesítményű (körskálás) mérlegeknél, a billen,ő-50 súly ágyazásánál az éleket a gyártmányok 80 % -ánál mellőzik és a billenős,úlyt legtöbbször acélszalagokban ágyazzák. A találmány szerinti szerkezetnél, amint az a 4—11. ábrákból kitűnik, ezeket a 55 hátrányokat igen egyszerűen és tökéletesen kiküszöböltük. Az élek ugyanis sík lapokra fekszenek fel, amelyek sokkal egyszerűbben és pontosiábban megmunkálhatók, mint az élváJlyu, ezenkívül ellenőrzésük is könnyebben és tökéleteseb- 60 ben végezhető. Szerelésük pedig semmi nehézségbe nem ütközik. Ez elrendezés mellett az (1) él központos helyzetét az (5) laphoz előnyösen állíthatóan erősített (6) lemez biztosítja, 65 amelyben kúpos, vályualakú kivágás van. A (6) lemez széliéi a vályualakú kivágásnál legömbölyítettek vagy élesek, amin., az a 4. és 8. ábrán látható, minek következtében kilengés közben az (1) él legf el- 70 jebb egy ponton érintkezhet a végén levő (6) lemez istzélével. Ha tehát az (1) él mindkét végénél is hozzáér a (6) lemezhez, ez a két ponton való érintkezés nem tud feszülést okozni, különösen ha figyelembe vesz- 75 szük, hogy a terhelést az (5) sík lapok veszik fel és a (6) lemezek csupán a központos helyzetet biztosítják. Az (5) sík lapokon pedig az él részére mindig tőkéié t esőbb felfekvés érhető el az él bármely 80 kilengett helyzetében, mint az eddig használatos élvályukban. Az (5) és (6) szerkezeti részek természetesen egy darabból is készíthetők, pl. egy lemeznek derékszögű meghajlításával, amint az a 6. és 7. ábrán 85 látható, ahol a vízszintes (5) sík az él felfekvését, a függőleges sík vályualakú kivágása pedig az él központos helyzetét biztosítja. A 8—11. ábrák olyan kiviteli alakot 90 tüntetnek fel, amelynél az (5) síklap a (7) él körül forgathatóan van ágyazva, aminek az a célja, hogy az (1) élek minél hosszabb vonalon való felfekvése mellett, az élek bármely kilengetett helyzetéiben 95 esetleg fellépő eltéréseket az (5) sík lapók követni tudják és így állandóan több ponton támasszák az (1) élt, aminek következtében annak fajlagos terhelése és igénybevétele tehát csökken és kopása is 100 kisebb, míg élettartama és főleg a. műszer pontossága nagyobb lesz, mint ha csak kisebb felfekvési felület volna részére biztosítva. Hogy az (5) sík lapnak a (7) körül való 105 elfordulásakor az (5) lap támasztó felülete és az '(1) él élvonala között viszonylagos elmozdulás, vagyis elcsúszás ne jöjjön létre, az (5) lap forgási tengelye az (1) él élvonalával egy síkba esik. Az (5) lap- no ban az (1) élre merőleges irányban két (8) hasíték van. A (8) hasítékokra merőlegesen két deréksizögalakú (9) lemezt rögzítünk az (5) lap felületéhez, amelynek vízszintes szára a (7) él felfekvési 115 felülete, függőleges pedig a fent leírt módon a (6) lemezhez hasonlóan vályúalakú kivágással készült és az (5)
