117361. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidos védőbevonatoknak előállítására aluminiumon és ötvözetein ozomolibdén vagy ozowolframsavak segítségével több-bázisú szerves oxisavak egyidejű alkalmazása mellett

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 117361. SZÁM. XYI/e. OSZTÁLY. — Sch. 4346. ALAPSZÁM. Eljárás oxidos védőbevonatoknak előállítására alumínium és ötvözetein ozomolibdén vagy ozowolframsavak segítségével több-bázisú szerves oxisavak egyidejű alkalmazása mellett. Schering-—Kahlbaum A. G. cégr, Berlin, mint Müller Alwin nürnbergi lakos jogutódja. A bejelentés napja 1936. évi április hó 23-ika. Németországi elsőbbsége 1935. évi április hó 25-ike. Ha molibdén- vagy wolframsavat (trioxidokat) tömény hidrogénigzuperoxidoldiatokkal hozunk össze, úgy azok oxigénben dúsabb vegyületek képzése mellett ol-5 datba mennek. Tévesen e reakciótermék eket gyakran per- vagy hipermolibdén-, illetőleg pervagy hiperwolfram]savn.ak nevezik. Klinger szerint azonban az oxigémtarita-10 lom megváltozók, ennek következtében a reakciótermék oxigénben dúsabb vegyületek keveréke, amelyeket Klinger „ozomolibdén-, illetőleg ozowolframsavak"nak nevezett el, mert a keletkezett ve-15 gyületek az ózonhoz hasonlóan, egymással összekapcsolt oxigénatomokat tartalmaznak. Azt találtak, hogy aluminiumnaik és ötn vözetieiniek elektrolizises oxidálásánál, 20 amelynél az ozomolibdén-, illetőleg ozowolframsavakat vizes oldatban egymagukban vagy más savakkal vagy sókkal együtt használjuk, különösen • tömör és nagymérvben korrózióvédő oxidos bevo-25 najtokait kapunk. E fin oimkristályos védőbevonatok képződését többbázisú oxisavak, pl. eiítramisav jelenléte elősegíti. Wolfram-, illetőleg molibdlénsavakiat 30 tartalmazó elektroliteknek alumínium íinódos oxidálásához való használatát már javasolták. E savaik azonban nem oldódnak a vízben és így nem vehetnek részt ez elektrolízisben, illetőleg az oxidálás-35 ban. Víziben az említett savaknak csupán az alkáLisói oldhatók. Az említett wolframátok vagy molibdiátok használatánál tehát arra kényszerülünk, hogy legalább is semleges, ha nem lúgos oldatokban dolgozzunk, aminek következmény ekép ha 40 egyáltalán, úgy csak igen lágy és csekély vastagságú oxidréteigefcet kapunk. Az oxidálóeljárás foganatosításéihoz váltóáram, egyenáram vagy lüktető egyenáram egyaránt alkalmas. 45 Az üzemi feszültség tág határok, még pedig 6—65 Volt között lehet. A legkedvezőbb feszültségek 15 ós 21 Volt között vannak. A fürdő hőmérséklete 18—25°. Ügyel- 50 nünk kell arra, hogy a fürdő hőmérséklete ne emelkedjék 40° fölé. Példák: 1. 20 g wolframsiavat kb. 100 cm® hidrogémszuperoxidoldatban oldunk. A kapott 55 ozowoliframsavakat 20 g citromsav hozzáadíásia mellett 1 liter vízzel felhígítjuk. Ennél az elektrolitnél az üzemi feszültség 24 Volt. 2. 20 g wolframsavat a fentebb leírt 60 módon hidrogénszuperoxidban feloldunk és azt 300 g nátriumszufátnak és 20 g citromsavnak 1 litier vízben való oldatéihoz adjuk. Az üzemi feszültség ennél az elektrolitnél is 24 Volt. 65 3. 20 g wolframsiavat a fentebb leírt módon hidrogónszuperoxidban feloldunk és 200 g nátriumszulfátnak, 50 g kénsavnak és 20 g citromsavnak 1 liter víz-