117295. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dohány és dohányáruk gőzzel való nedvesítésére és bennük lévő élő szervezetek kiirtására

szerkezet egy első (10) gőzsugárszivattyúból, egy közbenső (11) kondenzátorból, egy második (12) gőzsugárszivattyúból, egy második közbenső (19) kondenzátorból és 5 egy harmadik (20) gőzsugárszivattyúból tevődik össze. A szívófokozatok számát természetesen tetszés szerint módosíthatjuk. Az (1) harang belsejében uralkodó va-Irt kuumot vagy abszolút nyomást a (14) vakuum-mérőn, a hőmérséket a (15) hőmérőn olvashatjuk le. A vakuumtérben a vákuum megszüntetésére pl. a (17) szeleppel szabályozható és a (2) alzaton át a va-15 kuumtérbe nyíló (16) csövet használhatjuk. A találmány szerinti eljárást a szállítás, tárolás vagy feldolgozás mindenféle fázisában lévő dohány nedvességtartalmának 20 átmeneti vagy állandó növelésére használhatjuk. Minthogy az eljárás különösen érlelt száraz dohánynak a kicsomagoláshoz és további feldolgozáshoz való előkészítésére kiválóan alkalmas, a következők-25 ben ezt az esetet tételezzük fel. A (4) hordókba csomagolt érlelt dohányt a (3) tömítésen belül a (2) alzatra helyezzük' éa az (1) harangot a rajz szerint a hordók fölé az alzatra süllyesztjük. A 30 hordók fedelét előzetesen el is távolíthatjuk, de ez nem lényeges, mert a hordók amúgy sem tömítok. A (6) és (17) szelepek zárt helyzetében már most az (E) szivattyút addig működtetjük, amíg jó magas vákuumot nem létesítettünk; ezt a vákuumot egy pár percig fenntartjuk, hogy a levegőt gyakorlatilag teljesen kiszívjuk. Ezután a (18) szelepet zárjuk, a (17) 'szelepet zíárva hagyjuk, s az (5) csö-40 vön át a (6) szeleppel alacsony nyomású gőzt bocsátunk be. A gőz beáramlásának első szakaszában a vákuum bizonyos fokig csökkenni fog, ezt követően azonban a kondenzálódás folytán ez az alacsonyabb 45 vákuum lényegilég állandó marad. A nedvesítendő dohány eredeti nedvességtartalmát Ismertük Vagy megállapítottuk, úgy hogy kiszámíthattuk vagy kipróbálhattuk, hogy mennyi gőz iszüksé-50 ges, az eredeti nedvességtartalomnak a végleg kívánt nedvességtartalomra való fokozásához. Az (1) térbe már most ennél a mennyiségnél egy ismert mennyiséggel nagyobb gőzmennyiséget bocsátunk be. A 5". gőzfölöslieg mennyisége a kívánt végleges nedvességi fok és egyéb tényezők,szerint különböző lehet. Ha pl. kb. 11% nedvességtartalmú érlelt dohányt 14% végleges nedvességtartalomra akarunk hozni, 20— 30%-kal több gőzt bocsátunk be, mint 60 amennyi az eredeti nedvességtartalomnak a véglegesig való fokozására szükséges lenne. A gőz bebocsátásakor a vákuum csökken és egyidejűleg a dohány jóval 52° 65 fölé, akár 71°-ra vagy még magasabbra is felhevül. Ha a dohány félig-meddig számottevő időn át maradna ezen a hőfokon,, fakulna vagy károsodna. A találmány értelmében azonban közvetlenül a gőzölés 70 után következik a végleges evakuáló fokozat, melyben egyrészt elvonjuk a bevitt nedvesség fölöslegét és másrészt a nedvesség e részének vakuumban való elpárolgása folytán a dohányt 52°-nál alacso- 75 nyabb biztos liőmórsékre hűljük le. Az előre megszabott gőzmennyislég bebocsátása után tehát a (6) szelepet elzárjuk s a (18) szívószelepet nyitja, az (1) térben a vákuumot újból fokozzuk. Ennek 80 folytán a dohány fölös nedvessége gyorsan elpárolog s ily módon a dohányt lehűti. Ha a nedvességtartalmat a kívánt végleges értékig csökkentettük, a dohány hőmérséke is már biztos alacsony értékre 85 csökkent, ekkor a (18) szelepet elzár juk s a (17) szelep nyitásával az eljárást befejezzük. Az elpárologtató fokozat igen gyorsan, gyakran 3—4 percen belül fejezhető be. A vákuum megszűnése után az (1) 90 harangot a (2) alzatról felemeljük, a nedvesített hordókat kigurítjuk s az eljárásit megismételhetjük. Úgy találtuk, hogy az első evakuáló fokozatban alkalmazandó vákuum mérve bi- 9j zonyos fokig a dohány kezdőhőmérsékével függ össze és célszerűen növelendő, ha a dohány kezdő hőmérséke alacsony. Ha pl. olyan dohánnyal; dolgozunk, melynek eredeti hőmérséke kb. 10°, az első fokozatban 100 alkalmazott vákuum kb. 746 mm; vagy kissé több legyen. Ha a dohány hidegebb, az első evakuáló fokozatban érősebb vákuumot alkalmazunk, mely pl. a dohány igen alacsony hőmérséke esetén 751 mm és 105 még több is lehet. A vákuum megszüntetésének ós az eljárás befejeztének időpontját — esetlég előzetes kísérletek után—az (1) vákuumtérben uralkodó és a (15) hőmérőről le- 110 olvasható hőmérsék szerint szabjuk meg; Az egymás után kezelésre kerülő dohánymennyiségeket, a harangban uralkodó kezdőhőmér'sékeit, a bevitt nedvességfölösleget és a végső elpárologtatáskor 115 uralkodó vákuumot adagonként egyformáin tartjuk; ennek folytán, ha a végső elpárologtatáskor a hőmérő egy bizonyos,