117287. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gáz, kiváltképen szénhidrogéneknek hidrogénből és szénoxidból Fischer tanár szerint való szintézisére alkalmas gáz előállítására

117287. 3 tekintettel annak a regenerátornak a rácsozatán, amelyben a szén párlási gázai­nak és a vízgőznek keverékét hevítjük, az átalakulást gyorsító katalizátorokat ren-5 dezünk el, melyek hatása révén az át­alakulás aránylag alacsony hőmérsékleten is tökéletes lefolyású. A találmány szerint katalizátorokként pl. vasoxidtartalmú anyagokat, mint vas-10 ércet, siegerlánder-pátot vagy magnezit­iszapot használunk. A katalizátort cél­szerűen a regenerátor rácsozatára szórjuk, ha a rácsozat felső feléhez szilikaköveket használunk és a katalizátort nagyobb 15 testek alakjában alkalmazzuk. A katali­zátort azonban a rácsozat köveinek elő­állításához használt masszába is kever­hetjük és a rácsozat köveit a szokásos módon ebből a katalizátortartalmú masszá-20 ból készíthetjük. Ügy is eljárhatunk, hogy a rácsozat köveit a finoman elosztott, pl. vízben szuszpendált vagy más alkalmas szuszpenzió alakjáb s» n alkalmazott katali­zátorral impregnáljuk vagy pedig a kata-25 lizátort a kövek felületén oldatból le­csapatjuk. Azt a műszaki hatást, amelyet kataIi­zátoroknak a vízgáztelep regenerátorának rácsozatán való elhelyezése eredményez, 30 az jellemzi, hogy egyrészt az eddig szokásos magasabb hömérséleten a szénhidrogének­nek a vizgőzzel való átalakulása tökélete­sebb lefolyású, másrészt pedig, hogy a rege­nerátor hőmérséklete lényegesen csökkent-35 hető, kb. 100—200 C °-kal, ha az átalakulás ugyanazon mérvét kívánjuk megtartani, amelyet magasabb hőmérsékleten katali­zátor nélkül érünk el. Nyilvánvaló, hogy katalizátorok el-40 helyezése a regenerátorban minden esetben a vízgázreakció jelentékeny tehermcntesü­lését eredményezi, mert a szénhidrogének átalakulása már alacsonyabb hőmérsék­leten megy végbe, úgyhogy az alacsony 45 hőmérsékleti fokozatnak tudvalevőleg ne­hezebben felhasználható (sőt a vízgáz­reakció szempontjából haszon nélküli) hőjét hasznosítjuk, egyúttal pedig a magas hőmérsékleti fokozat hője nagyobb 50 mértékben használható ki a tulaj don­képeni vízgázreakcióhoz, mint a katalizátor nélkül dolgozó munkamódoknál. Végered­ményben tehát a találmány nagyobb víz­gázhozamot ad, illetve előnyösen hosszab-55 bítja azt a gázosítási periódust, amelyben a szintézisre való gázkeverék keletkezik. A találmány szerint még a gázfejlesztő­telep üzemében a regenerátorban alkal­mazott katalizátorok újból fel is él°szt­hetők. A katalizátorok nem kénmentesített 60 gáz (nyers párlási gáz) alkalmazása esetén mérgezést szenvednek, úgyhogy a metán átalakulásának lefolyása lanyhul. A kata­lizátorok e mérgezését a találmány szerint első sorban úgy csökkentjük, hogy a 65 regenerátor rácsozatán aránylag nagy mennyiségű katalizátoranyagot helyezünk el. Hogy ezen túlmenően a katalizátor mérgezését el is hárítsuk, célszerű, ha a találmány szerint a regenerátor rácsozatá- 70 nak felfűtésére való — már említett — fuvatógázokhoz a regenerátorba való be­lépésüket megelőzően fölös mennyiségű levegőt adunk. Az e fuvatógázokban ennek folytán tartalmazott oxigén a katalizátor- 75 anyagok önműködő regenerálódását ered­ményezi a katalizátor által felvett kénnek kéndioxiddá való oxidálása révén. A rajzon a találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas berendezés ki- 80 viteli példájának vázlata részben függő­leges metszetben, részben pedig oldal­nézetben látható. Az ábrázolt kiviteli példa esetében a víz­gáz előállítására oly vízgázfejlesztőt alkal- 85 mázunk, melynek (1) köpenye és tűzálló falazatból álló (2) bélése van. A vízgáz­fejlesztőt alul a (3) forgórostély zárja, melyhez a hamugyüjtő (4) csatorna csatla­kozik. A (3) forgórostély lyukacsos (3a) 90 süvege alá a (6) zárószervvel vezérelhető (5) vezetéken át levegőt juttathatunk, mely a gázfejlesztőben lévő koksznak a fuvatás periódusa folyamán való szokásos melegrefuvatására való. 95 A tüzelőanyagágyban a f uvatási periódus folyamán fejlesztett fúvatógázok felfelé áramolnak és azután a gázfejlesztő kupola­alakú (7) gázterébe jutnak. A (7) gáztér kerületén (8) légbebocsátó- 100 nyílások sora van elosztva, melyek a (9) zárószervek közbeiktatsával a légvezeték (10) ágával közlekednek, mely a (11) fő­légvezetékhez csatlakozik. A (8) nyíláso­kon át a fuvatási periódus folyamán a 105 gázfejlesztőbe kis mennyiségű levegőt vezetünk, mely a fuvatógáz éghető alkat­részeinek tökéletes elégetésére való. A melegrefuvató gázok hőmérsékletét ezzel az utóelégetéssel előnyösen még tovább 110 fokozzuk. Mivel a (7) gáztérben felszálló melegre­fuvató gázok csak igen kis aránylagos mennyiségben tartalmaznak éghető anya­gokat, a melegrefuvató gázok maradék- 115 talan utóelégetése bizonyos időtartamot

Next

/
Oldalképek
Tartalom