117285. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyadékoknak elektrodialitos tisztítására
lését meggátló védőfalakat alkotnak. így tehát a folyadék árama a cella egész hosszára terjed, miközben az (1) és (4) diaíragmák közötti teret megosztó bordák 5 a folyadékot, mozgása folyamán, jól vezetik. Ugyanabban a külső tartályban elhelyezett összes medencék egymással párhuzamos villamos kapcsolatban állanak. 10 A leírt készülékek két medencéje vagy kádja, mint fentebb leírtuk, két egymástól független elemet alkot, de azok kívánt esetben egyesíthetők is, vagyis a két (1) és (4) szövet közös mellső lai két végere lő tömitetten szerelhető, hogy két diaíragmával vagy egy kettős üiafragmával egységes egészet alkossunk. Ez esetben a háromkamrás eeiia két tartályból áll, melyek közül a nagyobb tartály az első, kisebb 20 tartályt magába fogadja. A nagyobb tartályt nem likacsos faiak határolják, míg a kisebb tartálynak kettős likacsos fala van. A /. ábra szerinti készülék úgy is tekinthető, mint három egymástól i'üg-25 getlen tartály közül kettőnek egyesítése. Világos, hogy mindezek a változatok, az egyes alkatrészek megfelelő módosításával, megfelelnek a találmány fentebb felsorolt jellemző sajátságainak. Mind-80 egyik esetben a tisztítandó folyadékot a két (1) és (1) diafragma közötti térbe vezetjük. Mindegyik medencének 2—4 ni2 nagyságú diaíragmafelületei lehetnek. Egyéb-35 ként 4—f> m hosszúságú (I2ü—24U cm szélességű) külső tartályokat alkalmazhatunk, melyeket húsz rekeszre oszthatunk aholis a (7) falakkal határolt kamrák vagy rekeszek mindegyikébe egy-egy, említett 4_r) nagyságú medencéi helyezhetünk. így igen nagy méretű és 1- i(> m« óránkénti teljesítményű berendezésekre teszünk szert. Az anódákat (mint a 2., 3. és 7. ábrákon íö jeleztük) magnetitből vagy platinahuzalokból készült elektródák alkothatják. Ha a kezelendő víz klórvegyületekel tartalmaz, akkor anódosan klór képződik, ha pedig szulfátokat és karbonátokat tartalmaz, 50 akkor anódosan ozon is képződik az esetben, ha platinaanódákat használunk. Az anódos gázt összegyűjtheti ük és baktériumok, pl. a nyers vizekben lévő baktériumok megölésére használhatjuk, még .55 pedig úgy, hogy az anódos gázt a baktériumos vízhez képest ellenáramban vezetjük. így a cellákat bizonyos vízmennyiség tökéletes megtisztítását a használhatjuk, mely víz a cellákat literenként 10 mg-nál 6 (egy hidrotimetriás lóknál) kisebb sótartalommal és baktériummentesen hagyja el, ami az elektrodialitos hatásnak tulajcloníttandó, egyúttal pedig az anódkamiákban fejlődött gázt egyéb vízmennyiségekben 6 lévő baktériumok clpusztításáia hasznosítjuk, mely vízmennyiségeket ezzel a gázzal ellenaramban kezeljük. Az esetben, ha a tisztítandó folyadék csak savtól vagy lúgtól mentesítendő, a 7 találmány szerinti készülék három kamra helyett csupán két kamrát tartalmazó cellákból létesíthető. Ez esetben a belső tartály előnyösen az anódát alkotja, ha oly savak vagy lúgok kiküszöböléséről van 7i szó, melyek a katódKamrában, nehezen oldható vegyületeket, mint pl. Ca(OH)2 -t vagy CaC03 -at, (mely pl. CaH2 (CQ3 )2 -ból származik) vagy iVlg(OH)2 -t stb.-t alkotnak, ha a kezelendő folyadékot, melyek 8 csak mágnéziumvegyületeket vagy alkáliíoidí emlúgokat taitalmaznak, a 1 elszabaduló anionokkal kezeljük. 11a az ilyen elekirociializistkluz több egymásután kapcsolt cellát (általában 8 •1—10 cellái) használunk, akker elCnycs, ha csak az utolsó cellában vagy cellákban alkalmazunk két diafiagmát, inig a cellák első csoportjában csak egyetlen oiafragmát használunk ; ha a telep négy cellából áll, 9 akkor előnyösen úgy járunk ei, hogy három cellát egyetlen üiafragmával, egy cellát pedig két diaíragmával szerelünk fel. Ha a telep tíz cellából áll, akkor előnyösen hét cella egyaiafragmás, három 9 pedig háromdiafragmás. Ez a változat úgy a készülékek, mint vezetékeik tekin'tetében tetemes egyszerűsítéshez vezet. Az egyes cellák közepében elhelyezett, belső kamrák semmilyen táplálást nem l1 kapnak. Ha a készülék már igen hosszú ideig működött, esetleg ajánlatos lehet, hogy tartalmát megújítsuk. Ez a művelet pl. egyszer-kétszer havonta, a kamrának szívóesővel való részleges vagy teljes kiürí- ti Lésével foganatosítható. A kamrának friss folyadékkal való, újbóli megtöltése a közötte és a szomszédos kamra között létesített (a bevezetésben a 4. pont alatt említett) közlekedés folytán önműködően 1: megy végbe. Ha a folyadék nem tartalmaz alkálisókat, akkor a háromkamrás cellák külső kamrájában nem szükséges szabályos folyadékáramlásról gondoskodnunk. (Ha U a cella csak két kamrát tartalmaz, akkor
