117285. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyadékoknak elektrodialitos tisztítására
részével nehezen oldható vegyületeket alkotnak. E megoldási mód szerint az olyan folyadékokat, melyek csak az alKáliloldfémek karbonátjait tartalmazzák, 5 réz- vagy báriumhidroxiddal hozhatjuk össze ; szén- és szulfáttartalmú folyadékokat ugyancsak báriumhidroxiddal kezelhetünk, aliolis ezt a kezelést a folyadékoknak az elektrodialitos cellákba való beve-10 zetése előtt foganatosítjuk. Mind az előbbi, mind az utóbbi jelzett előkezelés, melynek egyébként csak egyes példáit jeleztük és mely még számos más oldatra is alkalmazható, tetemes árammegtakarílásókat 15 eredményez. A találmánynak lent leírt négy legfőbb jellemző sajátsága tekintetében megjegyzendő, nogy a találmány szerinti elciítrodiaiitos cellák szerelése két vagy 20 három tartálynak egyszerű egymásba helyezéséből áll, aholis az elektródák egyikéi, célszerűen az anódát, a két vagy három tartály közül a legkisebben helyezzük el. Mihelyt az egészet folyadékkal meg-25 töltöttük, a készülék a villamos áram bekapcsolásával nyomban üzembe helyezhető. A legkisebb tartály célszerűen az anódakamrát, az utóbbi és a legközelebbi nagyobb tartály közötti tér a tisztítandó •30 folyadékból átjárt középkanirát, az utóbbi és a legnagyobb tartály közötti tér pedig a katódakamrát alkotja. Oly esetekben, melyekben a cellák (vagy ezeknek egy csoportja) csak két kamrát 35 tartalmaznak, a kisebbik tartály az anódkamrát, a külső tartály pedig a katódkamrát alkotja, amelyen a kezelendő folyadékot átvezetjük. Ebben a különleges esetben tehát a kezelendő folyadékot nem éO választjuk el diafragmával a katódától. A rajz 1—7. ábráin a fent felsorolt jellemző sajátságoknak megfelelően szerkesztett celláknak néhány példaképein megoldási alakja vázlatos függélyes metéö szelekben látható. Az 1. ábra szerinti cella a hasáb- vagy hengeralakú (1) anódtartályt tartalmazza, melyet savak, klór stb. hatásának ellcntálló anyagból, pl. kék Gap-azbesztből, 50 diatomitból, vagy likacsos kerámiai anyagból készítünk. Ez a tartály a pl. platinahuzalokból álló (2) anódát és az anódos (3) folyadékot vagy anolitot fogadja be. A tartály alsó részét a (10) lappal, pl. 55 cementlappal zárjuk el és a tartályt a kívánt helyzetben a (13) tartóval támasztjuk alá, melynek, célszerűen oldalfalaiban, a folyadékot átbocsátó nyílásai vannak. Az (1) anódtartályt, csekély köz meghagyásával, a második (4) diafragme veszi 60 körül, melyet alul a (14) lap zár el. így a (4) és (14) falak a cella második (középső) tartályát határolják, mely a katódás (6) folyadékot, vagyis a katolitot a tisztítandó (5) folyadéktól elkülöníti. A harmadik (7) 65 tartály, mely fémbői készülhet, a külső köpenyt alkotja és egyúttal a (7a) katóda melletti (/) segédkatódául használható. Valamivel a (3) és (5) folyadékok (9) szintje alatt a (8) túlfolyatócsövet helyez- 70 zük el, melyet a katolit kiürítésére használunk. A (11) cső, mely a középső (1) tartálj' (10) elzárófenekén átvezethető egyrészt a tisztítandó folyadék bevezetésére, másrészt arra való, hogy az említett 75 középkamrában lévő (5) folyadék és a (3) anolit közötti közlekedést biztosítsa. Az utóbbi feladatot különösen a (11) eső (12) ága teljesíti, mely célszerűen hajszálcsőből áll és melyet - pl. az áram vonalakra 80 merőleges irányban — úgy helyezünk el, hogy elektroozmozis-hatas folytán ne következhessek be a (11) csőben lévő folyadék jelentékeny mennyiségének eltolódása. 85 A (11) csövön át bevezetett, tisztítandó folyadék az (1) és (i) falak közötti teret kitöltve, a (i) diafragma felső széle fölött, az ennek a diafragmának felső szélét körülvevő (15) gyűjtőcsatornába jut és 90 ezt végül a (Ki) vezetéken át hagyja el. Ha a (-1) diafragma szövetből készül, akkor elegendő annak felső szélét a (15) gyűjtőcsatorna széle alatt elhelyezni avégből, hogy a tisztítandó folyadékot az említett 95 mozgásra kényszerítsük anélkül, hogy folyadékveszteségek következhetnének be. A cellának a 2. ábra szerinti megoldási alakja az előbbitől abban különbözik, hogy a magnetitből készült (2) anódát a pl. 100 teljes egészében kerámiai anyagból készült legkisebb tartályban helyezzük el. Ez esetben a két (3) és (4) folyadék közötti közlekedést az (1) falon átjáró, kis keresztmetszetű (0.5—1 mm átmérőjű) (12) 105 nyílásokkal létesítjük, melyeket az áramvonalakra merőlegesen vagy legalábbis azokhoz nagy szög alatt hajlóan helyezünk el. A külső tartály két részből még pedig a katódát alkotó felső, hengeres (7b) 110 részből és a kezelendő folyadékot bevezető (11) csőtől átjárt, korongalakú alsó (7c) részből áll. Jó tömítés elérése végett a (7c) korongot a pl. aszbesztből vagy kaucsukból álló (17) lappal borítjuk. A (7b) kató- 115 dának, alsó részén kinyúló (18,19) karimája van. A pl. szövetből készült (4) diafragma alsó széle az említett (19) karima alá
