117271. lajstromszámú szabadalom • Érmebedobású távbeszélő önműködő távolsági forgalmú távbeszélőberendezésekhez

2 117271. köttetés befejezte után történik. Ila azon­ban a központ berendezése olyan, hogy a számlálás már a beszélgetés alatt megy végbe, akkor az egyes áramlökéseket már 5 a beszélgetés alatt lehet a beszélőkészülék­be küldeni, amikor is minden áramlökés a megfelelő díjösszeg beszedését okozza. Ekkor a távbeszélőkészülék olyan is lehet, hogy az először bedobott díjösszeg kimerü­lő lése után a beszélgetési idő további érmék bedobásával megfelelően meghosszab­bodik. Ha azt akarjuk, hogy az érmebedobású távbeszélőt különböző értékű érmékkel is 15 lehessen működtetni, akkor több érme­tároló csatornát létesítünk, melyekből a számláló áramlökésekkel vezérelt pénz­beszedőszerv először a nagyobb értékű, azután pedig a kisebb értékű érméket 20 veszi ki. A készüléket használó ekkor a kapcsolat létesítése előtt bedobandó leg­nagyobb összeget különböző értékű érmék­ből teheti össze anélkül, hogy előbb meg­felelő számú, azonos értékű érmét kellene 25 beváltással szereznie. A beszedéskor elő­ször a nagyobb értékű érmék jutnak a pénztartóba. Miután a nagyobb értékű érmék készlete kimerült, alkalmas szerv a beszedőszervet a kisebb értékű érmék 30 bevételére állítja át. Ez az elrendezés akkor lehet előnyös, ha valamely táv­kapcsolatnál először egy magasabb alap­díjat, azután pedig az egyes időszakaszok­nak megfelelő kisebb részdíjakat számí-35 tanak fel. Az érmebedobású távbeszélő olyan szer­kesztésű is lehet, hogy pénzérmék helyett különleges fizetőérméket lehessen bedobni. A találmány szerinti érmebedobású táv-40 beszélő kapcsolási elrendezésének egyik foganatosítási alakját a mellékelt rajz példaképen szemlélteti. Az (A) beszélő­készülék (K) érmebevezető csatornájába a (B) emeltyű nyul, melyet minden érme kibillent, mire az emeltyű az (a) kapcsoló­kart kilincs és kilincskerék révén egy osztással elmozdítja. Csak miután legalább annyi érmét dobtunk be, mint amennyi a távolsági beszélgetésért valószínűleg fel-50 számított legnagyobb díjnak megfelel, jut az (a) kapcsolókar a vezetékkel össze­kötött érintkezőhöz, úgyhogy most a készülék használója a kapcsolatot a kívánt előfizetőhöz a választótárcsával létrehoz-55 hatja. Az (A) beszélőkészüléken továbbá két (W, N) mágnes van. A (W) mágnest a központból a csatlakoztató vezetéken át küldött váltakozóáramú áramlökésekkel befolyásolhatjuk. Gerjesztéskor a (W) mágnes (w) érintkezője az (N) mágnest 60 a csatlakoztató vezeték egyik erére kap­csolja. Az (N) mágnest egyenáramú áram­lökésekkel befolyásolhatjuk. A központban a beszélőkészülék (a, b) csatlakoztató vezetéke ismert módon a 65 nem ábrázolt kapcsolószerkezethez csatla­kozik. Az (a, b) csatlakoztató vezetékhez tartozó (c) ellenőrző vezetékben a (T) relé és a (Z) relének (I) tekercse van. A kapcsolat tartamára a (T) relé gerjesztve 70 van. A (Z) relét az (I) tekercse útján lehet gerjeszteni, ha az ellenőrző vezetéken át íolyó áram erősödik. A (Z) relé a számláló áramlökések felvételére való. A (zl) érint­kező a csatlakoztató vezetékhez tartozó 75 (ZR) számlálót vezérli. A (Z) relé minden működésbelépésekor az (S) váltakozóáramú forrásból a (z2) és (z3) érintkezők útján, a csatlakoztató vezetéken át, váltakozó­áramú áramlökés halad az (A) beszélő- 80 készülékbe. Amikor a beszélgetési kapcsolat végén számláló áramlökéseket küldünk a (Z) reléhez, a (T) relé még gerjesztve van, minthogy e pillanatban a központ kapcsoló 85 szerkezetei még be vannak állítva. A (z2) és (z3) érintkezők minden átfektetésekor tehát nem csak váltakozóáram jut a csat­lakoztató vezetéken át a (W) mágneshez, hanem ezenkívül a (t2) és (z3) érintkezők 90 útján a csatlakoztató vezeték egyik erén át egyenáram jut a beszélőkészülék (N) mágneséhez. Minden áramlökésnél tehát mind a (W) mágnes, mind az (N) mágnes működésbe jön. A két mágnes minden 95 áramlökésnél bekövetkező működésbe­lépése vezérli a pénzbeszedőszervet, mely minden működésbelépéskor a tárolt érmék egyikét a pénztartóba juttatja. A számláló áramlökések átvitele után a központban 10C a kapcsolószerkezetek önműködően ki­váltódnak. Ennek következtében a (T) relé árammentessé válik és fegyverzetét elengedi. A (tl) érintkezőn át a (Pl) relé kapott gerjesztőáramot, mely relének 10E nyitáskésleltetője van és így az most fegyverzetét késleltetve bocsátja el. Amíg a (H) relé késleltetett nyitása végbemegy, a (tl^) és (h) érintkezőkön át a (z) relé (II) tekercsének áramköre zárul. Bizonyos l1( ideig tehát a (Z) relé még gerjesztve van és (z2, z3) érintkezői révén váltakozó­áramot küld a (W) mágnest gerjesztő (A) beszélőkészülékhez. Az (N) mágnes azon­ban nem gerjed, mert a központban a (t2) érintkező nyitva van. A (W) mágnes egyedüli gerjesztése vezérli a pénzvisszaadó szervet, mely a tárolt érmék megmaradt

Next

/
Oldalképek
Tartalom