117247. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémkötések létesítésére

2 117*47. ságra levágó deformáló fogó, melyet a le­vágáshoz süllyesztünk, amikor is a hü­velyt alakítaná kezdi és mely a deformálás létesítésére, a szalagvégek és hüvely zá-5 rásakor szétterpesztetik. A hüvelypánt be­vezető-oldalához közelebb fekvő emelő az alsó külső élén vágószerkezetként kiala­kított. Ily módon lehetővé válik a szer­számemelőpárnak a hüvelypánt irányában 10 történő elcsúsztatásával első sorban a hü­velypántnak a hüvely alakításához szük­séges hosszát úgy leválasztani, hogy a hü­velypánt ama részei nyúlnak túl a szalag­végeken, melyek 180°-os álhajlítás után a 15 hüvelynek a szalagvégeken szorosan fel­fekvő, szabad szárait alkotnák. A levá­lasztó mozgás folytatásával először is a pontos hosszra kiszabott hüvelypántnak a szalagvégeken túlnyúló, szabad szárai 90°-20 kai álhajlíttatnak. A szerszámemelőknek ezután megindítandó lengőmozgása lehe­tővé teszi, hogy a hüvelypántnak a pánt­végeken túlnyúló szárait további 90°-kal áthajlítsuk, úgyhogy a hüvelypánt hüvely-25 alakot vesz fel, mímel lett üllőszerű ellen­falnák a hüvelypánt középső részére felfek­tetésével és a szerszámoknak a hüvely­pánt meghajlított részeihez való erőteljes felfekLetésével az így alakított hüvely a 30 pántvégeket kielégítő előfeszültséggel kö­rülzárhatja. A hüvely előállításával egy­idejűleg vagy előállítása után azok az esz­közök válhatnak hatályossá, melyek a kö­tésnek húzás elleni biztosításához szüksé-35 ges alakváltozásokat létrehozzák. Emellett a szerszámok áthajlító részeinek sajátos kialakításával módunkban van a pántvége­ket a hüvelypántlal szinte átfogni, úgy­hogy a hüvelypánt tökéletesen követi az 40 egymás fölött fekvő pántvógek alakítását; már ezzel is a szalagvégeken záróan fel­fekvő hüvelyt kapunk anélkül, hogy e célra külön erőhatásokra volna szükség. A rajz, példaképen, ládazáró szerkezet 45 kapcsán szemlélteti a találmányt. Az 1. ábra a szerkezet oldalnézete, a 2. ábra félülnézete, a működtető fogan­tyú és a hozzátartozó részek eltávolítása után. A 50 3. ábra függélyes keresztmetszet az 1. ábra III—III vonala szerint, valamennyi rész kiindulási helyzetében. A 4. ábra. ugyanolyan helyzetben, .mint a 3. ábra, a munkadarabok korrespondeáló 55 helyzetét szemlélteti. Az 5. ábra közbenső helyzet. A 6. ábrán a szánkó és a szerszámok leg­mélyebb helyzetben vannak s ;a 7. ábra a munkadarabok korrespondeáló helyzetét mutatja. A no 8. ábra a 3. és 6. ábrákhoz hasonló ábrázolásban a fémszalagzár előállításánál a véghelyzetet szemlélteti; a 9. ál>ra a munkadarabok korrespondeáló helyzete, a 4., 5. és 7. ábrák szerinti áb- 65 rázolásban. A 10. ábra metszet az 1. ábra X—X vonala szerint. A 11. ábra a szerszámfejek felülnézete, be­szorított ékkel. A 70 12. ábra a szánkónak kissé módosított kiviteli alakja. A 13. ábra oly elrendezést szemléltet, amelynél a zárószerv előállítására való fém­szalagot külön tekercsről fejtik le. A 75 14. ábra a találmány szerinti fémszalag­zár oldalnézete, a 15. ábra felülnézete, a l(i. ábra pedig keresztmetszet a 15. ábra XVI—XVI vonala szerint. 80 Valamennyi ábrán (1) a szerkezet ke­rete, amely két (1', 1") alaplemezből (2. ábra) és az őkeL összetartó, nagyjában reá­juk merőleges irányú (1"') gerincből áll. Míg az (1") alaplemez főleg a vezetőberen- 85 dezéseket tartalmazza az összekötendő fém­szalag felvételére való, ékalakúan emelkedő (2) kivágás alakjában (1. ábra), addig az (1') alaplemez, mely a (3) feszítőszerkezetet hordja, kettős kereplő hajtóműként van 90 kialakítva. A (4) fogantyúval beállítható (5) körhagyó lehetővé teszi a (6) súrlódó kerekek magasságirányú beállítását, úgy hogy az egymást átlapoló fémszalagok kö­zül a felsőre fektethetők. Az érdes felületű 95 (7) üllő, az (5) körhagyó nyomásának ha­tására az egymást átlapoló fémszalagok közül az alsót rögzíti, amikor is a (8) fo­gantyúval a kereplő hajtómű működtethető, melynek hatására a fémszalagabroncsnak toc a szükséges feszültséget kölcsönözhetjük. Ezek az eszközök önmagukban ismeretesek. A (3) berendezésen kívül az (1') alap­lemez oly szerkezetet is hord, mellyel az összekötendő fémszalagok köré fémszala- 105 got hurkolunk és azt alakváltozásoknak vetjük alá, amelyek az egymást átlapoló, összekötendő fémszalagok nyomásnak és húzásnak ellentálló kötését biztosítják. E szerkezet oly tokból áll, melynek ol- 110 dalsó (9, 10) pofái (2. ábra) a gépkerettett egy darabból vannak. A (11) bordák, ame­lyekben a (3) feszítőszerkezet helyet foglal, szintén a gépkeretnek részei. A (9) és v.10) tokpofák, illetve a (12, 13) oldalfalak kö- 115 -zött (a (12) oldalfal is a gépkeret része]

Next

/
Oldalképek
Tartalom