117212. lajstromszámú szabadalom • Hálózati csatlakozású távolbalátókészülék
MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 117312. SZÁM. VII/j. OSZTÁLY. — X. 6944. ALAPSZÁM. Hálózati csatlakozású távolbalátókészülék. Radioaktiengesellschaft D. S. Loewe, Berlin-Steglitz. A bejelentés napja 1935. évi szeptember hó 6-ika. Németországi elsőbbsége 1934. évi szeptember hó 8-ika. A találmány olyan távolbalátóvevők egyenáramú anódfeszültséggel való ellátására vonatkozik, mely magában rádióvevőt, katódsugártávolbalátócsövet és 5 ehhez tartozó billenőkészüléket (rácsozókészüléket) egyesít. Ilyfajta vevőberendezésnél eddig a gyakorlatban többnyire az áramellátásnak oly két transzformátorra való felosztását végezték, melyek közül 10 az egyik az összes fűtő-váltó-áramokat szolgáltatta a teljesen, vagy közelítőleg földpotenciálon katódokhoz, míg a másik egyenirányítókkal kapcsolatban az összes anódfeszültségeket állította elő. Ily fellő osztás hátrányai az anódoldalon abban állottak, hogy a 3 óramkör, vevő, rácsozókészülék és távolbalátócső három áramköre, egymást kölcsönösen okvetlenül befolyásolta. Nem volt lehetséges különösen, 20 a távolbalátócsőhöz használt anódfeszültséget a többi feszültségektől függetlenül növelni és emellett a formátumot növekvő világosságnál állandóan tartani, anélkül, hogy egyidejűleg a vevőfeszültséget együtt 25 ne növeltük volna. Az összes nagyfeszültségű berendezések további hátránya volt a simító kondenzátorok a gyakorlatban igen gyakran előforduló átütése. Ha emellett a távolbalátócső anódját és az eltérítő-30 lemezt földeljük, úgy, hogy a katód a földhöz képest néhány 1000 volt negatív feszültségű, akkor egy ily átütés gyakorlatilag csaknem mindig a távolbalátócső elpusztításával jár együtt, mert az 35 áttörésnél ütésszerűen kertil a katódpálya potenciálja az anódpotenciálra és emellett romboló nagy emissziók léphetnek fel. Az ábra oly hálózati csatlakozás kapcsolási vázlatát szemlélteti, mely mentes ezektől az összes hátrányoktól. Ez, az 4a önmagában véve ismeretes feszültség kétszerező kapcsolások egyikéhez hasonló berendezés, mely azonban távolbalátási célokra speciálisan átdolgozott. Nevezetesen a nagyfeszültségű transzformátor két egy- 45 egy különálló vasmaggal ellátott elkülönített (1, 2) és (3) tekercsre van szétosztva, melyek közül az (1) és (2) tekercsek kizárólag a rácsozókészü léket és a távolbalótócsövet látják el anódfeszültséggel, míg 50 a (3) tekercs feladata csupán a vevőnek anódegyenárammal való táplálása. Ennek folytán az (1/2) szekundértekercseléshez tartozó (4) primértekercs gerjesztése önmagában változtatható lehet, például (5) 55 előtétellenállással, anélkül, hogy a vevő feszültségét befolyásolnánk. Ily (4) primértekercsen való változtatásnál az anódfeszültséget és billenőfeszültséget egyenlő mértékben növeljük, úgyhogy a kép 60 alakja pontosan állandó marad, míg a kép világossága az anódfeszültséggel együtt növekedik. Az (1, 2, 4) anódfeszültségrész a találmány értelmében együtemű kapcsolásban 55 dolgozik, míg a (3) anódfeszültségrész ellenütemben. Ez azért lehetséges, mert a rácsozókészülék és a Braun-féle cső anódfeszültségszükséglete viszonylagosan csekély. így például egy modren konstruk- 70 ciójú Braun-féle csőnél ellenütemű billenőkészülékkel 2000 voltos elektródáknál a rácsozókészülékhez 700 volt anódfeszültség elegendő. Ezt az utóbbi feszültséget a
