117198. lajstromszámú szabadalom • Rendjeltartó

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 117198. SZÁM. I/i. OSZTÁLY. — 11. 10023. ALAPSZÁM. Rend j eltartó. Hámos Gyula ny. áll. m. kir. százados, Budapest. A bejelentés napja 1937. évi február hó 23-ika. Az alábbiakban, rövidség kedvéért, úgy a tulajdonképeni rendjeleket, mint minden olyan katonai és-polgári érdemkereszteket és kitüntetéseket, továbbá hadi- és sport-6 érmeket, melyeket az egyenruhák zubbonyán vagy más kabáton viselnek, „rendjel"-nek fogunk nevezni. A találmány az ilyen rendjelek tartókészüléke, mely a felfüggesztés eddigi módjával szemben 10 jelentékeny gyakorlati előnyöket nyújt. A találmány maguknak a rendjeleknek eddigi alakítását megtartja. A találmány előnyeinek könnyebb megértése végett utalunk a rajz 2. ábrájára, melyből (a 15 találmánnyal kapcsolatban) függélyes metszetben, a rendjelek eddigi alakítása is látható. Eszerint, a példaképen felvett esetben, a rendjel az (1) éremből és a hurokalakúan összehajlított (2) szalagból 30 áll. A huroknak egyik (2a) ága (3) horgot, az (1) érem felső vége pedig kis (4) gyűrűt hord, melyet a szalaghurok két szövetlapból álló (2b) ágának alsó nyitott végébe úgy tolunk fel, hogy ez a gyűrű a (2b) ág 25 baloldali szövetlapjának (5) nyílását fedje. Ebben a helyzetben az (1) érmet a (2) szalagra úgy függesztjük fel, hogy a (3) horgot az (5) nyíláson és a (4) gyűrűn átvezetve a 4. ábrán látható helyzetbe 30 felhajlítjuk. Eddigelé az ily rendjeleket, pl. zubbonyra, úgy függesztették fel, hogy a zubbonyra, maradandóan, a viselendő rendjelekkel azonos számban, zsinór-88 darabokat varrtak és a rendjelek (2) szalagjait, egyenesbe fejtett állapotukban, a zsinórdarab alá tolták, majd a szalagot a 4. ábrán látható helyzetbe hajtották és az (1) érmet a (3) horog közvetítésével a leírt módon kapcsolták össze a ÍO (2) szalaggal. Ha a rendjelek tulajdonosa a rendjeleket egy másik zubbonyon vagy kabáton akarta viselni, akkor az előbbi zubbonyon az (1) érem és a (2) szalag közötti kapcsolatot minden egyes rend- $5 jelnél meg kellett bontani, a zubbonyról az egyes (2) szalagokat le kellett szedni és a leírt áthurkolást, illetve összekapcsolást az ugyancsak zsinórdarabokkal felszerelt másik zubbonyon meg kellett ismé- 50 telni. Mindez meglehetősen körülményes, sok bosszúságot okozó, aránylag nagy fáradsággal és időpazarlással s a ruha rongálásával járó munka volt. Ha ezt el akarták kerülni, akkor a különböző zub- 55 bonyokhoz vagy kabátokhoz az összes rendjeleket több példányban kellett beszerezni, ami szintén körülményes és költséges volt. Mindezeket a hátrányokat egy csapással, 60 hatásosan szünteti meg a találmány, mely szerint az illető egyén összes rendjeleit a zubbonytól vagy kabáttól függetlenül felvevő, a test, illetve a zubbony alakjához való igazodás végett hajlékony anyagú, 65 pl. (esetleg selyemszövettel bevont) acélszalagból, celluloidszalagból vagy halcsontból álló, a zubbonyon levehetően rögzített hevedert alkalmazunk. A könnyű levehetőséget pl. úgy érjük el, hogy a 70 heveder két végén nyomógomboknak egyegy felét, a zubbonyon pedig ezeknek másik felét alkalmazzuk, vagy pedig a heveder két végén egymás mellett vagy egymás fölött pl. két kis lyukat alkal- 75 mázunk, melyeken át a hevedert a zub-