117167. lajstromszámú szabadalom • Fogaskerekes szinkronizáló sebességváltó

A találmány egyes példaképem megoldásait az 1—3. ábrák mutatják. Az 1. ábrán látható (1) tengelyre ékelt (2) fogaskerék állandó kapcsolatban van 5 a (3) tengelyen lazán forgatható (4) fogaskerékkel. A kapcsolás két egymás utáni művelettel történik : első művelet a szinkronizálás, a második művelet a körmös kapcsolóval való bekapcsolás. 10 A szinkronizálás az (5) harangalakú vasmaggal ellátott mágneses kapcsolóval történik, olykép, hogy a (6) elektromos áramforrás áramkörét a (7) kapcsolóval a (3) tengellyel koaxiális (8) mágnestekercsen át 15 zárjuk, miáltal egyrészt a (4) kerék vastestén, másrészt az (5) mágnes magon átmenő a (9) mágneses mező keletkezik. Ez a mágneses mező a (3) tengely (11) ékein elcsúsztathatóan ékelt (5) vasmagot 20 a (4) fogaskerékhez szorítja, úgyhogy a (12) érintkező felületeken súrlódás keletkezik, amely a (4) kereket a (3) tengelyhez igyekszik rögzíteni. Az áram hozzávezetése a mágnestekercs-25 hez történhetik a (13) szigetelőgyűrűn ágyazott (14) csúsztatógyűrűn és a (15) kefén, valamint a tengelyen és a (16) kefén át. A mágnestekercs egyik vége a (14) csúsztatógyűrűhöz, a másik vége 30 pedig az (5) vasmaghoz van kötve. Ha a (4) fogaskerék a (3) tengellyel azonos fordulatszámra jutott, a mágnestekercs áramkörét megszakítjuk, miáltal a (9) mágneses mező és így a mágneses 35 vonzás megszűnik s a (17) rugó a mágneses dőrzskapcsolót oldja. Ugyanebben a pillanatban a (4) fogaskeréken elhelyezett dörzskapcsoló (18) fogai közé benyomhatjuk az ugyancsak tengelyirányban el-40 csúsztathatóan ékelt (19) körmös kapcsolófelet, miáltal a (4) fogaskerék a (3) tengelyhez képest rögzítődik és ebben a helyzetben már erőátvitelre is alkalmas. A (19) körmös kapcsolófél bekapcsolása a (20) villának 45 a (21) vonalzó segítségével a (22) nyíl irányában való elmozdításával történhetik, villa és vonalzó helyett azonban természetesen bármilyen más ismert rendszerű mozgató szerkezet is alkalmazható, úgv-50 szintén a mozgatás is történhetik bármilyen ismert módon, kézierővel, levegővagy folyadéknyomással, vagy pedig (pl. a 3. ábrával kapcsolatban leírt elrendezés szerint) szolenoidok, illetve elektromos 55 szervómótor segítségével. A találmányi gondolat egy másik példaképem kivitelét mutatja a 2. ábra. E változatnál a mágneses kapcsoló olyképen készül, hogy a mágneses vasmag (25) külső gyűrűje es vele koaxialis (28) mágneses qq tekercse nem l'orog, hanem a (26) togaskerékházöntvényben van rögzítve, anuoől az az előny származik, hogy az elektromágnes működtetéséhez szükseges áram hozzávezetése céljából csúsztatógyűrük nem 65 szükségesek, hanem az áram a mozdulatlan mágnestekercshez a (27) kábelen át egyszerű módon hozzávezethető. A mágneses kört kiegészítő (z9) belső vastest a (3) tengely (11) éKein elcsúsztathatóan van 70 l'elékelve. A (9) mágneses mező ez esetben a (25) vasmagon, a (29) belső vastesten, a (4) fogaskerék vas tétén s a (30, 31) és (12) légrésen át záródnak, mely utóbbi (12) légrés a mágneses vonzás következtében 75 erősen csökken, mivel a (29) belső vasmag tengelyirányban elcsúszhatik és így a (24) súrlódó betét és a (4) kerék között érintkezés áll eiő. A fogaskerék szinkronizálását az itt fellépő súrlódás végzi el. 80 A szinkronizálás megtörténte és a mágnestekercs áramkörének kikapcsolása után ennél a megoldásnál az 1. ábrán látható elrendezésből eltérően változatképen a (20) villa és (21) vonalzó segítségével, bármilyen 85 ismert működtető erő alkalmazásával (kézi) hidraulikus, pneumatikus vagy elektromos módon), a (32) nyíl irányában, a (4) fogaskerék mozdítható el, miáltal az ezzel összefüggő (33) fogak a (3) tengelyre ékelt 90 (34) körmös kapcsolóiéi (35) fogaival jönnek kapcsolatba, úgyhogy a (4) kerék a (3) tengelyhez rögzítődik. A 3. ábra a találmány olyan változatát mutatja, amelynél a szinkronizáló dörzs- 95 kapcsoló működtetésére szükséges kapcsoló erőt nem közvetlenül a tengely körül elhelyezett mágneses kapcsoló gerjesztőtekercse fejti ki, hanem egy külön elhelyezett (36) szolenoid és a kapcsolóerő erő- 100 művi úton adódik a (37) vonalzón és (38) kapcsolóvillán át az e példa szerint kúpos dörzskapcsolóként kialakított szinkronizáló kapcsolóra, melynek egyik fele a kapcsolandó (4) fogaskerék (39) belső 105 kúpos része, másik fele pedig a tengelyre ékelt (40) kúpos súrlódó felülettel ellátott (41) kapcsolófél. A szinkronizálás befejezte után a (36) kapcsolótekercs áramkörét a (42) emeltyűvel megszakítjuk és a (43) 110 tekercset helyezzük áram alá, miáltal a (37) vonalzó balra mozdul el és a (44) és (45) felekből álló körmös kapcsolót zárja, úgyhogy a (4) fogaskerék a (3) tengelyhez rögzítődik. Az elektromos kapcsolás módja 115 az ábrából magyarázat nélkül is világos.