117157. lajstromszámú szabadalom • Sínkötés

1ÍÍ157. 3 vele mereven összeerősített (14) áltbidalótesttel együtt a központos helyzeitlét az (1, 2) sínek méretváltozásaitól függetlenül, állandóan megtartja és csak annyiban 5 változik az összefüggő, merev (12,14) rendszer helyzete, hogy a síngeríncekre merőlegesen a (18) vagy (19) irányban (3. ábra) kis mértékben elmozdul. A (12) élk oly magas, hogy az (1, 2) sínek (le, 2c) fejei-10 nek folytatásában fekszik, tehát a tovagördülő kerekek simán, zökkenésmentesen haladnak át a sínillesztés fölött. Emellett a (12) ék oly széles, hogy a kerekek karimáit is vezeti, úgy hogy a sínillesztésen 15 való áthaladás közben a karima együk síufejbe sem ütközhet. Az ütközés veszélyének további csökkentése céljából a (12) ék a (12c, 12d) éleknél lágy átmenetben legömbölyített. Ugyanezen okból az (le, 20 2c) sínfejeknek a legömbölyített (12c, 12d) élekkel szomszédos részei is lágy átmenetben legömbölyítettek. A mozgó, változó terhelés következtében, a mindenkori haladási iránytól függően, a 25 sínkötésnél az egyik sínvég lenyomódiik, míg a másik sínvég felemelkedik, úgy hogy ütközési sarok keletkezhet, amely sínvándorlást okoz. A mozgó, változó terhelés okozta sínvég-magasság-különbsége-30 ket a „GEO" alátétlemez kis mértékben csökkenti, de nem szűnteti meg. A találmány szerinti sínkötéseknél ezt veszélyt is Ikiküszöböltük, amennyiben még mielőtt az egyik sínfejet a kerék elhagyná, a terhelés 5 fokozatosan növekedően a (12) ékre adódik ; át olymódon, hogy a. kerék egy pillanatig , sem marad alátámasztás nélkül és ezt köl- vetően fokozatos átmenetben a terhelést a következő sín veszi át, tehát még abban 40 az esetben is történhet ütközés, ha a sínvégek között színvonal-különbség van. ! A jelenleg ismert sínkötéseknek a találmány szerinti sínkötésre való átalakítása ' egyszerű, kevés költséggel jár és a hely-25

Azínen végezhető. A sínvégeket, illetve a sínfejeket és a síngerinceket az (le, 2e) 'vízszintes síkok magasságáig függélyes síkokban levágjuk és az (ld, 2d) félhengeralakú bevágásokat, továbbá az (lb, 2b) ge. o rinceken a belső (4, 5) és külső (6, 7) betéttestek rögzítésére furatokat létesítünk. Ezt követőleg a belső (4, 5) és a külső (6, 7) betéttesteket felszereljük, a (12) éket a (13) csavarorsóval a (4, 5) belső betéttes-55 tekre és az (la, 2a) felületekre illesztjük, a (13) csavarorsóra a (14) áthidalótestet és II a (15) alátétgyűrűt fűzzük, a (13) csavarorsóra a (16) csavaranyát csavarjuk és helyzetében elfordulás ellen biztosítjuk. A (12) ék és a (14) áthidalótest közötti távol- 60 ság állandó, tehát az (1, 2) sinek összehúzódásakor, azaz a (3) rés növekedésekor a (12, 16) elemek alkotta merev egység a (18) nyílirányban, míg az (1, 2) sinek tágulásakor a (19) nyílirányban mozdul el 65 (3. ábra). A (17) heveder a 12) ékkel nem érintkezik, az erőátadásban nem vesz részt. A (17) heveder egyedüli célja a (12) ék szerelésének megkönnyítése, illetve helyeztének szerelés közben való biztosi- 70 tása és a (12) ék felemelkedésének megakadályozása, mivel a (17) heveder a (12) ék (12e) vállán (5. ábra) nyugszik. A találmány lényegének érintése nélkül a (4, 5) belső ég a (6, 7) külső betéttestek 75 az (1, 2) sínekkel egy darabból is készíthetők, mint ezt a 6. ábra mutatja. Az (lx, 2x) sínek gerinceivel, illetve fejrészeivel egyesített, a (4, 5) belső és (6, 7) külső betéttesteket helyettesítő belső részek 80 (lx4)-el, (2x4)-el, a külső részek (lxtí)-tal és (2x7)-tel vannak jelölve. A külső (1x6b) és (2x7b) felületekre az 1. és 3. ábrákon látható (14) áthidalótestet, mígi a belső (lxa) és (2xa) felületekre az 1. és 3. ábrákon lát- 85 ható (12) éket helyezzük, az (Ixd) és (2xd) félkör-alakú bemetszések között, a (14) áthidalótest (14a) furatán és a (15) alátétgyűrűn a (12) ékkel egy darabból való (13) csavarorsót keresztülvezetjük, ezután a 90 (12, 14) elemeket ugyanúgy, mint az első megoldási alaknál, a (16) csavaranyával összeerősítjük és végül a (16) csavaranyát elfordulás ellen biztosítjuk. A 7., 8., 9. ábrákon látható harmadik 95 megoldási alak az 1—5. ábrákon látható első megoldási alaktól főként abban tér el, hogy az (1, 2) sínek fejrészeiben a külső oldalon az ékalakú (If, lg) bemetszések vannak, amelyekbe a (14) áthiclalótest 100 szárnyai hatolnak és az (lf, lg) bemetszéseknek az (la, 2a) síkokkal párhuzamos síkjain felfekszenek. Az (lf, lg) bemetszések mélységét xígy választjuk meg, hogy a sínek (lb, 2b) gerinclemezei érintetlenek 105 maradjanak. A (14) áthidalótest felső pereme alacsonyabban van, mint az (1, 2) sínek (le, 2c) fejrészeinek felső felületei, úgy hogy az áthaladó kei-ekek a (14) áthidalótesttel nem érintkezhetnek. A (14) át- no hiidalótest ennél a megoldási alaknál egyrészt a (6, 7) külső betéttestek (6b, 7b) felületeibe, másrészt az (1, 2) sínek fejrészeinek (lf, lg) bemetszéseibe kapaszkodik. A találmány szerinti sínkötés a felsorolt 11S műszaki előnyein kívül, melyek közül legfontosabbak az állandó, rés nélküli csatlakozás és a sín vándorlás kiküszöbö-