117008. lajstromszámú szabadalom • Készülék fáradt hőt kibocsátó berendezésekhez, a fáradt hőnek gőz- vagy melegvíz termelésére való hasznosítására

MAGYAR KIRÁLYI jgg-imm. SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 117008. SZÁM. V/e/2. OSZTÁLY. — II. 9813. ALAPSZÁM. Készülék fáradt hőt kibocsátó berendezésekhez, a fáradt hőnek gőz- vagy melegvíz termelésére való hasznosítására. Heller László oki. gépészmérnök, Budapest. A bejelentés napja 1936, évi május hó 13-ika. A találmány oly készülék, mellyel fáradt hőt kibocsátó berendezésekkel, pl. égési erőgépekkel, tüzelőberendezésekkel, vagy olvasztó telepekkel kapcsolatban ezt 5 a fáradt hőt, különösen a távozó füstgázok, kipuffogógázok vagy torokgázok stb. hőjét gőz vagy melegvíz termelésére az eddigiektől eltérő előnyös módon és fokozottabb mértékben hasznosíthatjuk. 10 . Az ilyen fáradt (vesztett) hőnek gőz vagy melegvíz termelésére irányuló hasznosítására általában véve már régebben is törekedtek (economiser stb.), azonban ezt a kihasználást eddigelé mindig csak 15 oly esetekben alkalmazták, melyekben a gőz- vagy melegvízszükséglet a rendelkezésre álló fáradthőmennyiséggel arányosan változott. így pl., ha kazánok tápvizének a kazánból távozó füstgázáramba, 20 a kémény előtt beiktatott economiserben való előmelegítéséről voic szó, az economiserben mindig a füstgázmennyiséggel arányosan volt szükség a tápvíz előmelegítésére. 25 A találmány az ilyen fáradt hőnek (pl. távozó füstgázok vagy kipuffogógázok meglehetősen nagyfokú hőjének) kihasználását előnyös módon számos olyan, eddigelé ki nem aknázott esetre terjeszti 30 ki, melyekben a fáradt hőt kibocsátó berendezés üzemének keretén belül oly melléküzemek hasznos hőfogyasztása jöhet figyelembe, melyeknek üzemideje, illetve fogyasztása a fáradt hőt kibocsátó 35 üzemmel (melyet az alábbiakban „főiizein"-nek nevezünk) egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben áll összhangban. A szóbaniorgó fáradt hő kihasználásának ilyen esetekre való alkalmazására eddigelé nem gondoltak, illetve a gazdaságos hőkihasználás feladatát nem oldották meg. Ilyen eset pl. az, midőn egy szövőgyárban a gázmotor kipuffogó gázaival a festőüzem (melléküzem) céljaira gőzt akarunk termelni. Ez esetben a feladat az 4,5 eddigi hőkicserélőkészülékek puszta alkalmazásával nem oldható meg. Míg ugyanis az erőgép teljes terheléssel pl. csak d. e. 9 óra után jár, addig a festőüzem fűtési szükséglete d. e. 7—11 óráig 50 tart. így tehát a festőde. az eddigi körülmények között, 7—9 óráig nem kaphat gőzt, annak ellenére, hogy a főüziem kipuffogó gázaiból egész nap rendelkezésre álló hőenergia a festőde céljaira bősége- 55 sen elegendő lenne. Hasonló a helyzet oly esetekben is, melyekben pl. a melléküzem gőzszükséglete egyenletes, ellenben a főüzem energiaszükséglete nagymértékben ingadozó, vagy pedig úgy a fő-, mint a 60 melléküzem energiaszükséglete nagymértékben ingadozik, de nem egymásnak megfelelően. Ezzel szemben a teljes fáradthőmennyiség még az említett nehézségek, vagyis 65 nagymérvű aránytalanságok esetén is hiánytalanul hasznosítható, ha a találmány értelmében a fáradt hőt hasznosító készüléket nem csak egyszerű hőkicserélő készülék alakjában alkalmazzuk, hanem 70 egyszersmind hőtároló készülék alakjában szerkesztjük. Ennek elérésére a hőkicserélő készüléket hőeséses tároló alakjában alkalmazzuk, vagyis a hőátadó-