116955. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó vevőkészülék

MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 116955. SZÁM. VII/j. OSZTÁLY. — JL. 6980. ALAPSZÁM. Távolbalátó vevőkészülék. C. Lorenz Aktiengesellschaft, gyári cég Berlin-Tempelhof. A begelentés napja 1935. évi november hó 6-ika. Németországi elsőbbsége 1935. évi július hó 12-ike. A találmány távolbalátókészülékek vevőjének a kapcsolása és az a célja, hogy az eddigi készülékek bizonyos hátrányait kiküszöbölje. E hátrányokat és a kiküszö-5 bölésiikre való eszközöket a következőkben a mellékelt rajzon magyarázzuk meg. Azt 1. és 2. ábra oly diagrammokat tüntet fel, melyek az ismeretes távolbalátóit) készülékek vevőjének a működési módját szemléltetik. A 3. ábra az új kapcsolás egyik példája. Ismeretes a képjelek frekveneiaegyvelegének a megfelelő helyen való egyenirá-15 nyitása, erősítése és a Braun-féle csőhöz való vezetése. Az egyenirányító és a Braun-féle cső között levő erősítő ennél az elrendezésnél nagyon terjedelmes, mivel az erősítőnek képesnek kell lennie, 20 hogy a legkisebb frekvenciától a legnagyobbig, vagyis 25 Herztől 500,000-ig egyformán erősítsen. Ez oly követelmény, ami csak a legbonyolultabb eszközökkel érhető el. Az ismert eljárásnak továbbá 25 hátránya, hogy az általában csiatoló kapacitásokat tartalmazó, az egyenirányító és a Braun-féle cső közé csatolt erősítő (kisfrekvenciájú erősítő) használata esetén nem lehet a kép közepes meigvilágí-30 tási fokozatait helyesen visszaadni, mert a esatolókapacit á sok csak oly váltakozó feszültségeket visznek át, melyeknek középértékeire a Braun-féle cső munkapontját úgy kell beállítani, hogy a kép 85 „sötét" megvilágítási erősségénél, vagyis hézaggal szinkronizáló eljárással a maximális amplitúdó 25%-ánál a Braun-féle cső éppen sötét legyen. A képjeleket ez érték megnagyobbításával, a szinkronizáló jeleket pedig kisebbítésével adjuk 40 meg, vagyis a szinkronizáló jelek adásakor az adót többnyire nullára vezéreljük vissza. Az 1. ábrán azt az esetet ábrázoljuk, midőn az (1) munkapont a Braun-féle 45 csövön helyesen van beállítva. A „sötét" képjel ekkor a Blaun-féle csövet éppen sötétre vezérli. A Braun-féle cső karakterisztikáját (K) jelöli, (M) pedig a váltófeszültség középértéke. A munkapont 50 éppen úgy van megválasztva, hogy az (S) szinkronizáló jel éppen le van vágva. Ha a beérkező amplitúdó nagyobbodik, azaz az átvitt kép átlagban világosabb, mint ahogy azt az 1. ábrában feltéte- 55 leztük, akkor ez a munkapont többé nem helyes. A beérkező frekvenciaegyvelegnek ezek a részei, melyek még képmodulációt tartalmaznak, a Braun-féle cső vezérlő rácsát negativabbá teszik, mint 60 ahogy az a sötét értéknek megfelelne. E viszonyokat a 2. ábra tünteti fel. A képnek a szakadozott vonalakkal ábrázolt részei egyáltalán nem nyerhetők vissza. Ehhez a munkapontot át kellene 65 tenni (l)-ről (2)-ire. E hátrányok elkerülésére már javasolták a 20 és 500,000 Herz között működő erősítőt mellőzni és az egyenirányítást a Braun-féle csőben végezni. E kapcsolás 70 egyik változata az, melynél az egyenirányítást nem a Braun-féle csőben, hanem a Braun-féle csővel vezetővel összekötött külön egyenirányítóban végzik. E kapcsolásoknál az antennával felvett nagy- 75 frekvenciájú áramot a frekvencia rétege-