116936. lajstromszámú szabadalom • Helyben állítható központi váltóállító és vele egyesített reteszszerkezet

iktatunk, amellyel a vezeték löketét ismert módion növeljük. Ez azért fontos és előnyös, mert a nagy távolságról állítandó váltó zárását nem a nagy húzóerő, ha,-6 nem a bereteszelést eredményező, nagy vezetéklöket biztosítja. A biztonságot fokozza még az is, hogy a mulLiplikátor vagy mozgássokszorosító révén az állítás alkalmával a vezetéket kisebb erővel liúz-10 zuk és így annak nyúlása kisebb lesz. A multiplikátor végül -feleslegessé teszi a különleges nagylöketű váltóemeilő alkalmazását, vagyis rendes, felhasítható vállóemelő használható. 15 A találmány szerinti központi váltóállítóberendezés olyan, hogy a súlykörte a távállításkor nem mozog és így a kö- zelfoen tartózkodó személyek testi épségét semmi sem veszélyezteti. A szerelés szem-20 pontjából előnyös, hogy a váltótolórúd az állítókoronghoz viszonyítva részarányos kiképzésű, úgyhogy a váltóállítókészülék minden további nélkül a váltó bal- vagy jobboldalára szerelhető. 25 A mellékelt rajz a találmány példaképéin kiviteli alakját vázlatosan tünteti fel. Az 1. ijbra felülnézet, amelyben azonban a lávállításhoz, illetve helyi állításhoz tar-30 tozó kél korong különböző két síkban kitörten látható. A 2. ábra a helyi váltóállítószerkezet függőleges metszete. A bemutatott foganatosítási példában a 35 helyi váltóállítókészülék célszerűen vaslemezből készült (1) fedőszekrényben foglal helyet. A szekrényfalban megerősített (2) haránttartók a függőleges (3) tengely csapágyai. E tengelyen két laza korong 40 van. A (1) korong a távállílókorong és erre fut fel a (t) távvezeték. Az ugyancsak laza másik (6) korongot az (s) súlykörte mozgatja az ennek agyán megerősített (k) kúpfogaskerék és ez utóbbival kapcsolt 45 (m) kúpfogaskerekes (n) lánckerék körül vezetelLt (o) lánc révén. A kél (1) és (6) korong között a (3) tengelyen (5; kar van 'felékelve, amelynek végében a függőleges forgástengelyű és mindkét végén sza-50 badon forogható (9), ill. (11) görgőt hordozó (8) himba van ágyazva. A laza (1) korong belső (!') futófelületében (10) mélyedés, az ugyancsak laza (6) korong belső (6') futófelületében pedig (12) mélyedés 55 van. E mélyedés a £9), ill. (11) görgők felvételére valók. A rajzon feltüntetett állásban az átkapcsolást végző, himbahordozó (5) kar a (1) koronggal van kapcsolva, mert a (8) himba (9) görgője a (10; mélyedésbein 60 fekszik, míg a (11) görgö a (6; korong belső (6 ) futófelületére támaszkodik. Ha a feltüntetett helyzetből a (1) korongot az 1. ábrán berajzolt (x) nyíl irányában elforgatjuk, akkor a (8) himba (11) görgője a (6) ko- 65 rong (12) mélyedésébe lép és így kapcsolat jön létre az (5) átkapcsoló kar és (6) korong között. Ugyanekkor a (9) görgő a (1) korong (!') futófelületére kerül, miért is a himba (11) görgője nem léphet 70 ki a (12) mélyedésből és így az (5) átkapcsolókar a helyi állítókörlével áll kapcsolatban. A laza két (1) és (6) korong kölcsönös, rögzítését a (16) kilincs eszközli, amely 75 a (20) haránttartón megerősített (21) csapágyakban kilenghetően van ágyazva. Minthogy az (5) átkapcsolókar a (3) tengelyre, fel van ékelve, mozgása átvivődik a (3) tengelyen ugyancsak felékelt 80 (7) állítószegmensre, amelyben a (13) váltólolórúd mozgatását előidéző, különleges (22) cikloishoronv van kiképezve. A cikloist ugyanis úgy szerkesztjük meg. hogy a (13) váltólolórúdnak a (22) ciklois- 85 horonyba nyúló (23) görgője és így maga a tolórúd is a bereteszelés alatt nagy láncmozgásra csak kis elmozdulást végez, a váltó átállítása alatt azonban a viszonylagos elmozdulás lényegesen nagyobb. 90 . A (13) váltólolórúdnak és a (22) cikloishoronynak részarányos kiképzése teszi lehetővé, hogy a váltóállítószerkezetnek a váltó ellenkező oldalára való átszereléséhez csupán a (7) állítószegmenst kell 95 180ü

-kal elfordítanunk és a (13) váltótolórudat az (1) szekrényben a másik oldalon már előre elkészített kivágásba vagy vezetékbe á th e 1 y ez n ü n k. A vezetéklöket fokozására, miként már 100 említettük, multiplikáló (19) emelőt iktatunk a kettős (t) vezetékbe és ezzel a vezeték löketét növelhetjük. Természetesen a löket növelése arányában csökken a húzóerő. A (7) állítószegmensben léte- 105 sített és különlegesen megszerkesztett (22) cikloishoronv eredményezi a (13) váltótolórúd olyan elmozdulását, hogy pl. a vezetéklökelnek egyharmada a bereteszelésre, kétharmada pedig az állításra esik. Nem 110 együttmozgó csúcssíneknél a kire Leskel és alaLtt az elálló csúcssín már mozog ésf a csúcssínzárás biztonsága szempontjából csak a bereteszelés lökete fontos. A legnagyobb távolságot, amelyről a 115 váltó központilag állítható, az határozza meg, hogy a csúcssínzáró szerkezet bereteszeléséhez szükséges vezetéklöket na-