116934. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tengelyek, csapok stb. ágyazására és kenésére, valamint csapágy az eljárás kivitelére

M A fi Y A I! KIK A L Y 1 M SZABADALMI RIRŐSÁG SZABADALMI LEIRAS 116934. SZÁM. V/e/l. OSZTÁLY. — P. 8771. ALAPSZÁM. Eljárás tengelyek, csapok stb. ágyazására és kenésére, valamint csapágy az eljárás kivitelére. Eiseu- u. Stalilwerk Walter Peyinghaus cég", Egrire b. Yolmarstein. A bejelentés napja 1936. évi május hó 29-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi június hó 3-ika. A találmány eljárás tengelyek, csapok stb. ágyazására és kenésére, melynél egyes ágyazótestek a tengelyt vagy csapot a kenőanyag fölött kiegyensúlyozzák és közpon-5 tosítják. Ezt a forgásirányban fellépő több ék-erőhatás kihasználásával érjük el. Ékerőhatások akkor lépnek fel, ha a futófelület az általa ágyazott tengely vagy csap felületéhez képest olyan, hogy a 10 futófelület teteje a tengellyel legalább egy, a tengely axisával párhuzamos vonal mentén érintkezik egymással, ha az egymásban ágyazott részek rugalmas alakváltozásaitól és a kenőszer kiegyenlítő hatásától 15 eltekintünk, mimellett azonban, egyébként a futófelület körzetében, az érintkezési vonalon vagy övön kívül, ékalakú befolyó terek vannak. Ilyfajta csapágyakat pl. oly 1 célból javasoltak, hogy a tengelyen lé-20 tesített kenőszerhárlya hűthető és a csapágy terhelési övén kívül rárétegezett kenőszerrel vastagítható legyen. A létesítendő nyomásnöveléseknek, ill. kenőszerhártyavastagításoknak megfelelően, az egyescsap-25 ágyfelületeknek a tengely axisától mért távolsága abban a helyzetben, amelyet a tengely a hártya létesítéséhez szükséges csúszósé besség fellépése után felvesz, különböző. Kenőszerhártyákon kisebb felü-30 leli feszültségű kenőrétegeket is értünk. A találmány már most abból a további megismerésből indul ki, hogy ily csapágyak nem csupán oly rendkívül erőteljes kenőszerhártyák létesítésére alkal-35 masak, amelyek a kívánt «folyékony» súrlódást bármely gyakorlatilag figyelembe jövő csapágyterhelésnél és csúszósebességnél előidézik és biztosítják, hanem hogy azon túlmenőleg lehetővé teszik, hogy a tengelyt a kenőszerhártyákkal központosít- 40 suk és e hártyák révén a tengelyt vivő oly nagy erőket létesítünk, amelyek a csapágyterheléssel egyensúlyban vannak és ezzel a tengelyt a hártya fölött kiegyensúlyozzák. Ennek előfeltétele azonban a 45 kenőszer meghatározott betáplálása, melyet a találmány szerint az jelilemez, hogy a kenőszert az ágyazófelületeknek a terhelési irányokon kívül fekvő közbenső terein át vezetjük a tengelyhez — még pedig pá-50 rosszámú ágyazófeliilet cselében átlósan szembenfekvő, páratlan számú ágyazófelület esetében az ágyazófelületekkel szembenfekvő helyeken —. Az olajbetáplálás e módja több előnyt nyújt, amely előnyök 55 összesége a tengely központosításához, ill. kiegyensúlyozásához vezetnek. Különösein a fulófelülelek megszakítás nélküli lefolyása minden egyes terhelési irányban, kapcsolatban a kenőszernek több, egymás 60 után ható ék-erő hatására történő ismételt felrétegeződésével lehet annak oka, hogy a hártyaképződéshez szükséges csúszósebesség fellépésekor a hártya a tengelyt felemeli, amikor is az éknyomás egyen- 65 súlyban van a csapágyterheléssel. Azzal., hogy ugyanazokat a hatásokat előidézhetjük, a tengely egész kerületén egyensúly lép fel a csapágyterhelések és az éknyomások között és így a kenőszerhártyák 70 központosítják a tengelyt. Ha a kenőszert a futófelületek közötti