116911. lajstromszámú szabadalom • Csuklóelrendezés villamosvezetékek függő- és feszítőszorítóihoz

Megjelent 1931. évi szeptember hó í-én. MAÖYAR KIRÁLYI ^^^

^ SZABADALMI BIKÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 116911. SZÁM. V/g. OSZTÁLY. — H. 9873. ALAPSZÁM. Csuklóelrendezés villamos vezetékek függő- és feszítőszorítóihoz. Hofmann J. Wilhelm cég, Radebeul. A bejelentés napja 1936. évi jnlias hó 30-ika Németországi elsőbbsége 1935. évi december hó 19-ike. A függő- és íeszítőszorítókat a vezetéklengésekre való tekintettel újabban úgy képezik ki, hogy a szorítótestek a tartó-, ill. feszítőszervekben, pl. hevederekben, 5 villákban, akasztóperselyekben (Klöppelpfannen) vagy másefélékben csuklósan vannak ágyazva. A szorítótestek evégből rendszerint oldalsó csuklócsapokkal ellátottak, amelyek a tartó- vagy feszítőszer -10 veknek megfelelően kiképezett ágyazóhelyeibe nyúlnak. A tartó- vagy feszítőszerveknek többnyire hengeres furataik vannak, amelyeken a csuklócsapok át vannak dugva és előttük elrendezett sassze-15 gekkel, rájuk csavarozott anyákkal vagy másefólékkel biztosítva. Ismert már a csapok és a tartó-, ill. feszítőszervek között nem-oldható kapcsolatnak olymódon való létesítése is, hogy a csapon kiugrásokat 20 vagy orrokat alkalmaznak, amelyek a tartó-, ill. feszítőszervek meglehetősen alakított, azonban 90°-al elforgatva elrendezett kivágásaiba nyúlnak úgy, hogy a csapok csak akkor akaszthatók a szer-25 vekbe, ha az utóbbiakat az üzemi helyzethez képest 90°-al elforgatják. Az ismert szerkezeteket csak olyan függő- és feszítőszorítóknál lehet alkalmazni, amelyeknél a tartó-, ill. feszítő-30 szervek két különálló hevederként vannak alakítva, melyeket oldalról lehet a csuklócsapokra dugni. Ezek a szerkezetek azonban nem váltak be olyan esetekben, ahol a tartó-, ill. feszítőszervek zárt ken-35 gyeiként vannak kialakítva, amelyeket már nem lehet a csuklótengely irányában oldalról a csapra tolni. Ez az eset különösen a függőszorítóknál, melyeknél a tartószerv, többnyire, akasztópersellyei ellátott zárt kengyelként kialakított, amely a 40 szorítótesthez képest csak 90°-nál kisebb szög alatt forgatható el. A találmány már most az, hogy a hengeres csuklócsapok kétoldalt elálló, tojásdad (ovális) karimákkal felszereltek és a 45 kengyelben a csuklócsapok hengeres és tojásdad része számára koncentrikusan egymás mellett fekvő, köralakú ágyazóhelyek vannak, amelyek felfelé közös nyílással ellátottak; e nyíláshoz, ugyanolyan 50 szélességben, görbe vezetőcsatorna csatlakozik. Ezzel azt az előnyt érjük el, hogy a szorítótesten alkalmazott oldalsó csuklócsapok a tartó-, ill. feszítőszervnek csak a 55 rézsútos helyzetében vezethetők be az ágyazóhelyekbe, míg e szervek üzemi helyzetében oldás már nem lehetséges. A rajz a találmánynak függőszorítóként kialakított példaképpeni foganatosítási 60 alakját mutatja. Az 1. és 2. ábra a függőszorító oldalnézeté és homloknézete, a 3., 4. és 5. ábrák a kötélvályúnak a tartószervbe való beakasztási műveletét 65 tüntetik fel, a 6. ábra az ágyazóhely metszete. Az (a) vezetéket a (b) kötélvályú tartja, amelyben azt a (c) szorítófedél és a (d) csavar rögzíti. A kötélvályúnak oldalsó 70 (e) csapjai vannak, amelyek a villaként alakított (f) tartószervben ágyazottak. A tartóvilla akasztóperselyben végződik, amellyel az a szigetelőláncba akasztható. Az (e) csoklócsapoknak hengeres (el) ré- 75 szük és tojásdad (e2) karimáik vannak,