116886. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nagyfeszültségű szigetelések vizsgálatára

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁS SZABADALMI LEÍRÁS 116886. SZÁM. vn/f. OSZTÁLY. 8. 16282. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés nagyfeszültségű szigetelések vizsgálatára. Siemens & Halske Aktiengesellsehaft, Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1936. évi március hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi március hó 15-ike. Nagyfeszültségű készülékek dielektromos veszteségét rendszerint váltakozóáramú mérőhíddal mérik. Az ilyen mérőhídnak aránylag bonyolult kezetlése 5 egyszerűsíthető, ha a híd elemeit úgy mé retezzük, hogy az ohmikuis hídellenállások a kapacitív hídellenállásokkal szemben és a mérési átló ellenállásával szemben kicsinyek. Ha a hídelemeket így méretez-10 zíik, akkor a veszteségtényező, mint a mérési átlóban fekvő műszer kitérése közvetlenül leolvasható vagy felrajzolható. Arról, hogy a szigetelés a követelményeknek megfelel-e, jóval biztosabb fel'vi-15 lágosítást ad a veszteségtényező, mint az előírt mérési eljárás, amely szerint a szigetelést meghatározott időre túlfeszültség alá kell helyezni. Ennél a szokásos vizsgálatnál a szigetelésnek nem kell átütnie, 20 azonban a szigetelés, amely a vizsgálat okozta igénybevétel nélkül talán éppen megfelelt volna, a vizsgálat következtében meghibásodhat, úgy hogy az üzemi feszültség hosszabb hatása alatt átüt. Ezzel 25 szemben a veszteségtényezőn kell'ő biztonsággal megállapíthatjuk, hogy a szigetelés a mindenkori feszültségen túl, meg nem engedett mértékben van igénybevéve. Figyelemmel kell lennünk azonban arra, 30 hogy a szigetelés üzembiztosságának a veszteségtényező abszolút értéke nem mértéke, hanem, hogy a veszteségtényező változását növekvő feszültségnél kell követnünk és a görbe lefolyásából vonha-35 tünk le következtetéseket. A veszteségtényezőnek a javasolt mó don való vizsgálata, amelynél váltóáramú, célszerűen Scherling-hidat alkalmaznak, a fentemlített egyszerűsítések dacára is csak nehézségek mellett teszi 40 lehetővé annak a görbének felvételét, amely a veszteségtényező és a feszültség közötti összefüggést jellemzi, mert a mérőműszer kitérése a feszültségtől függ. Ezért úgy kell eljárunk, hogy fokozato- 45 sán növelt feszültség mellett egyes méréseket végzünk és a mérőműszer érzékenységét mindig a feszültségnek megfelelően szabályozzuk be. Az így nyert mérési pontokból a kívánt görbe előállítható. Az ilyen eljárás üzemi mérésekre nem alkalmas. Ezért eljártak úgy is, hogy a veszteségtényező helyett a veszteségi áramnak a feszültségtől való függését rajzolták fel. Ennél a mérésnél abból indultak ki, hogy abban a pillanatban, amikor a veszteségi szög görbéje egyenetlenné válik, a veszteségáram görbéje is kell, hogy egyenetlenné váljon és így a veszteségtényező helyett a veszteségáram is felrajzolható. Ez a mérés elvégezhető a fentemlített módon kiképezett Schering-híddal anélkül, hogy a mérűműszer érzékenységét változtatni kellene. A találmány a fentemlített mérési mód- 65 szernek és az ehhez használt berendezésnek további javítása. Lényege abban van, hogy a veszteségtényező és a feszültség-, illetőleg a veszteségáram és a feszültség közötti fontosnak felismert összefüggés 70 megállapítását egyesítjük oly méréssel, amelynél a szigetelést meghatározott időtartamra túlfeszültség alá helyezzük. Ily módon egyetlen görbe rajzolása által ket-50 55 60