116883. lajstromszámú szabadalom • Eljárás többrétegű szövetek kezelésére és ezen eljárással készített fehérneműáruk

pótban van, a betét és az ezt borító szö­vetrétegek között újból kapcsolódást léte­síthet, amidőn újból hő és nyomás hatá­sának van kitéve. Ha oly gallért kívánunk 5 előállítani, amely merevebb, mint a fent­leírt egyszerű vasalási művelet által ka­pott gallér, akkor a betétet, valamint az ezt bevonó szövetréteget vagy rétegeket a gyantaszerű anyag valamely oldószerével, (0 pl. acetonnal megnedvesíthetjük és az­után a fentleírt módon a vasalást elvégez­hetjük. A kész gallért az 1. ábra ábrázolja-A betét a fenti módon való kezelés után a gyantaszerű anyagnak vékony és foly-15 tonos rétegével van bevonva. E gyanta­szerű anyagnak mennyiségót szűk határok között kell tartani, hogy megakadályoz­zuk e gyantaszerű anyagnak a betétet bo­rító szövetrétegen vagy szövetrétegeken 20 oly mértékben való keresztülfolyását, hogy az ezen szövetrétegen, vagy rétege­ken egészen azok felületéig áthatoljon, amikor a gyantás anyag a hő és nyomás hatása alatt plasztikus állapotba jut, bár 25 a gyantaszerű anyag részben eljut a be­tétet borító szövetrétegek belső felületéig. A gyantaszerű anyag azon mennyisége, amelyet a betét szövetére még veszély nél­kül felvihetünk, bizonyos mértékben a be-30 téthez használt szövet súlyától függ, de a jelen esetben azt találtuk, hogy kb. 50 g a betét szövetének négyzetméterére a kívánt hatásokat idézi elő, anélkül, hogy a gyantaszerű anyag a betétet borító sző 35 vetrétegeken, egészen azok felületéig ke­resztülfolyna. Az ilymódon előállított áru eredeti állapotában vízhatlan, a gyanta­szerű anyag vékony rétegének folytonos­sága következtében. Azonban az áru első 40 mosásakor a mosás mechanikai behatása, következtében, amely rendszerint 70—80 C° körüli hőmérsékleten következik be, amely hőmérséklet az alkalmazott gyanta­szerű anyag olvadáspontjánál alacso-45 nyabb, a szövet szemei között a gyanta­szerű anyagrétegben repedések vagy ha­sadékok keletkeznek, amelyek azután a víznek könnyű keresztülhatolását lehe­tővé teszik. A gyantaszerű bevonatot az 50 azt alkotó gyantákból olyan arányban kell összekeverni, hogy a mosás rendesen al­kalmazott hőmérsékletén, tehát kb. 70—80 C°-on, e keverék ne váljék lággyá és túl­ságosan hajlékonnyá és ilymódon repedé-55 seknek a mosás mechanikai hatása követ­keztében való keletkezését megengedje. Már említettük, hogy a gyantaszerű anyagokat úgy választjuk meg és oly arányban alkalmazzuk, hogy olvadás­pontjuk vagy meglágyulási pontjuk jelen- 60 tékenyen a víz forráspontja, 100 c felett legyen. Ennek következtében a be­tét és az ezt borító szövetrétegek közötti kapcsolat az áru mosásakor nem szűnik meg. Mivel e kezelést a betétet borító sző- 65 vetrétegeken nem végezzük el, ós ezeknek fennmaradó összehúzódási tendenciája normális körülmények között 1—6%, ezek a borító szövetrétegek megtartanak egy bizonyos természetes összehúzódási haj- 70 landóságot. Azonban mivel a szövet egyes rétegei közötti kapcsolat sértetlenül fenn­áll, ós mivel a szövet rétegei között, keze­léséinek következtében a betét a legmere­vebb, a betét az azt borító szövetrétegnek 75 vagy rétegeknek összehúzódásával szem­ben ellenállást fejt ki, ós magának az áru­nak az összenemhúzódás tulajdonságát kölcsönzi. Azonkívül a betét gyantaszerű bevonatának egy bizonyos részét a hő és 80 nyomás behatása útján a bevonó szövet­rétegre vagy rétegekre visszük át, és ennek szintén az a következménye, hogy a bevonó szövetréteg vagy rétegek össze­húzódási tendenciájával szemben ellenál- 85 lást fejt ki. Tekintve, hogy az alkalmazott gyanta­szerű anyagok lágyulási pontja jóvíal 38 0° felett van, ezek az izzadság hőmérsék­letén nem lágyulnak meg. Az alkalma- 90 zott gyantákat továbbá oly arányban vá­lasztjuk, hogy a keverék savak és alká­liák hatásának ellenálljon. Következléské­pen a fehérnemű-áru teljes normális hasz­nálati ideje alatt megőrzi merevségét és 95 nem mutat semminemű hajlamot defor­mációra. Említettük már, hogy egy vagy több szövetrétéget alkalmazhatunk a betét be­vonására és hogy az általánosan szokásos 100 gyakorlat szerint a betét az azt borító két szövetréteg között foglal helyet. Mind­azonáltal megfelelő fehérnemű árut kap­hatunk úgy is, hogy a betétet felülről bo­rító csupán egy szövetréteget alkalma- 105 zunk, azaz a betétszövetet mint bélést a borító szövet belső oldalán helyezzük el. Ebben az esetben ajánlatos a bélés anya­gául sűrűszövésű szövetet használni és a gyantaszerű bevonatot a bélésnek csupán no azon az oldalán alkalmazni, amely a bo­rító szövetréteggel van érintkezésben. Magától értetődik, hogy úgy az eljárás munkamódjában, mint a betét, ill. bélés kezelésénél alkalmazott anyagokban szá- 115 mos változatot alkalmazhatunk, anélkül, hogy a találmány lényegétől eltérnénk, vagy annak kereteit túllépnők. Pl. bizo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom