116877. lajstromszámú szabadalom • Katóda villamos kisütőcsövekhez és eljárás annak előállítására

AGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RTRŐSÁS SZABADALMI LEIRAS 116877. SZÁM. VII/íl. OSZTÁLY. — I. 3394. ALAPSZÁM. Katóda villamos kisütó'csövekhez és eljárás annak előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. cég Újpest. A bejelentés napja 1935. évi június hó 22-ike. A találmány katóda, főleg közvetett fűtésű katóda, villamos kisütőcsövekihez, mely különösen elektroncsövek, és kiváltképpen fémburás elektroncsövek számára 5 alkalmas, valamint eljárás annak előállítására, és vele ellátott kisütőcső, és célja az úgynevezett „kent katódák", valamint az ilyenekkel ellátott csövek tökéletesítése. „Kent katódák"-on tudvalevőleg azok 10 értendők, melyeknél az emittáló anyagnak, pl. alkáli- vagy föld alkálifémeknek vegyületeit, pl. karbonátjait, szilárd, illetve pépszerű vagy cseppfolyós halmazállapotban mechanikai úton, pl. felkenés, 15 mártás vagy íecskendezós útján viszik fel a katóda magtestére és azután az így kapott bevonatot a kívánt emittáló anyaggá, pl. oxiddá, alakítják át, rendszerint a katódának a csőben történő felhevítése út-20 ján. Az ilyen katódákat a fémgőzeljárással készültektől, melyeknél az emittáló anyagot a magtestre gőzhalmazállapotban viszik fel, vegyi alkatukon kívül főleg azáltal lehet megkülönböztetni, hogy 25 emittáló rétegük jóval vastagabb. Az eddig elektroncsövekben használatos kent katódák fémmagteste közvetlen fűtésű katódáknál fémdrót, közvetett fűtésű katódáknál pedig fémcső vagy a ka-30 tóda szigetelőtestén helyet foglaló vékony fémréteg volt, melyek körkeresztmetszetűek, sima felületűek és egyenletes falvastagságúak voltak. Nagyteljesítményű csöveknél használtak továbbá olyan kató-35 dákat, melyek fémmagteste a fűtőtestet magába fogadó belső hengerből, ezt körülvevő külső hengerből és e kettőt összekötő radiális szárnyakból állt, melyek mind emittáló felületekként működtek. Ez utóbbi katódák azonban a találmány 40 szempontjából csak másodsorban jönnek figyelembe, minthogy találmányunkat főleg olyan katódák alkotják, melyek hasábvagy hengeralakú magteste, pl. drót- vagy csőalakú vezetőtest vagy vezetőréteg, 45 rendszerint fémtest vagy fémréteg, csak külső palástfelületén és esetleg alsó és/vagy felső homlokfelületén van emittáló bevonattal ellátva. Ismeretes, hogy újabban az elektroncső- 50 vek katódája és azzal szomszédos azt legalább részben burkoló rácsa között egyre kisebb, napjainkban már csak tizedmilliméter nagyságrendű, hézagot szokás hagyni, hogy a csövek villamos tulajdon- 55 ságai, pl. meredeksége, a megkívánt értékűek legyenek. Ilyen kis hézagoknál azonban a katódaátmérőnek már néhány századmilliméternyi változásai a hézagméretnek és ennek folytán a csövek villamos 60 tulajdonságainak i százalékosan számottevő változásait idézik elő, minek eredménye a mai igen szigorú toleranciahatárok folytán az, hogy a gyártmányok nagy százaléka selejtes lesz. Ez pedig az eddig: 65 használatos katódák alkalmazása esetén alig kerülhető el, mert a katóda bevonatának készítésére használt szuszpenzióknak már igen csekély, pl. a hőmérséklet vagy oldószertartalom gyakorlatilag el- 70 kerülhetetlen változásai okozta viszkozitásváltozásai, vagy a fecskendezőpisztoly légnyomásának vagy feeskendezéskori távolságának stb. változásai elegendők arra, hogy a bevonat vastagsága néhány szá- 75 zadmilliméterrel megváltozzék, minek