116798. lajstromszámú szabadalom • Vonós vagy pengetett hangszer

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 116798. SZÁM. IX/d. OSZTÁLY. — T. 3616. ALAPSZÁM. Vonós vagy pengetett hangszer. Tóth Lajos cipészsegréd, Csepel. A bejelentés napja 1936. évi január hó 16-ika. A találmány szerinti vonós vagy pen­getett hangszer az efféle ismert hangsze­rektől abban különbözik, hogy rezonáns szekrénye kávás (oldallapos) hangszerek-5 nél! a kávával, kávanélküli hangszerek­nél pedig a fenéklappal (hátlappal) pár­huzamosan, köz hagyásával beépített ru­galmas, cellulóz-alapanyagú hártyát tar­talmaz. Ezt a, hártyát vonóshangszerek-10 nél — melyeknél a káva felső, közép- és alsó részre oszlik — csak a felső és alsó káva mentén, mint szalagot alkalmazzuk. E szalag a szélessége irányában a fedő­laptól a hátlapig terjed és azt ragasztás-15 sal rögzítjük az ú. n. szöglécekhez. A pen­getett hangszerek kávásak (gitár, citera stb.) vagy kávanélküliek, erősen domború fenékkel (mandolinok, stb.). Az előbbiek­nél az említett hártyát az egységes káva 20 egész vagy lényegileg egész hossza men­tén, az utóbbiaknál pedig a fenéklap vagy ennek egy része mentén építjük be. A hártya vastagsága a hangszer mére­tétől függ. így pl. e vastagság hegedűnél 25 és mélyhegedűnél kb. 0.1 mm, gordonká­nál kb. 0.2 mm, gordonnál kb. 0.3 mm. A hártya anyaga pl. celluloid, cellit, cello­fán lehet. Az új hangszer az ismertekkel szem-30 ben azzal az előnyével válik ki, hogy hangja, egyébként azonos felépítés és anyag mellett, feltűnően szebb és erő­sebh. A találmány felhasználásával meg­levő (különösen silány minőségű) hang-35 szereket jelentékenyen lehet nemesíteni. A mellékelt rajz a találmány szerinti hangszerek közül hegedűt tűntet fel. Az 1. ábra a hegedű felülnézete. A 2. ábra függélyes metszet a felső vagy alsó káva bármely helyén, nagyobb lép- 40 tékben. A 3. ábra vízszintes metszet a (2) sarok­nál (1. ábra), a 2. ábra III—III vonalá­nak magasságában, a 2. ábra léptékében. A hegedű felső kávája tudvalevőleg az 45 (1) saroktól, a nyak tövét megkerülve, a (2) sarokig (1. ábra), középkávái az (1) sa­roktól a (3) sarokig, illetve a (2) sarok­tól a (4) sarokig, alsó kávája pedig a (3) saroktól, a húrtartót megkerülve, a (4) 50 sarokig terjed. A találmány szerint a felső és az alsó káva mentén, ezzel pár­huzamosan, köz hagyásával, a fedőlaptól a hátlapig érő rugalmas (5) szalagot erő­sítjük a hegedű belsejébe. E szalagot cél- 55 szerűen a körülfutó (6) szöglécekhez ra­gasztjuk (2. ábra). Szilárdabb rögzítés kedvéért előnyösen még a (7) ellenléceket ragasztjuk az (5) szalag belső oldalára, e szalag egész hosszában.. A szalagok a sar- 60 kokba helyezett szokásos (8) tőkéknél végződnek (3. ábra). A káva és a szalag közti keskeny teret a sarkoknál esetleg (9) zárólécekkel zárhatjuk el. A közép­káváknál nem volna előnyös az (5) sza- 65 lag beépítése; kísérleteim szerint ugyanis a középkáváknál beragasztott szalagok a hangszer hangját rontják. Olyan pengetett hangszereknél, melyek­nek erősen domború fenéklapja közvetle- 70 nül csatlakozik a fedőlaphoz (pl. a leg­több mandolinféle hangszernél), a fenék­lap hozzátartozó részével párhuzamos ru­galmas hártya méreteit és beépítési he-

Next

/
Oldalképek
Tartalom