116781. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső

MAGYAR KTRÁLYI WDjajl SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 116781. SZÁM. VII/íl. OSZTÁLY. — 1. 3G05. ALAPSZÁM. Elektroncső. Egyesült Izzólámpa és Villamossíígi r. t. cég, Újpest. A bejelentés napja 1935. évi augusztus hó 7-ike. A találmány az olyan elektroncsövek tökéletesítését célozza, amelyekben két elektróda, rendszerint az anóda és a vezérlőrácsként kapcsolandó rács között, 5 egy olyan elektróda, például árnyékolórács, foglal helyet, mely alkalmas arra, hogy kellő potenciálra kapcsolva, az előbb említett két elektródát egymáshoz képest statikusan leárnyékolja s a közöt-10 tük levő kapacitást csökkentse és amelyek elektródáinak tartószervei vagy távolságtartószervei, pl. tartódrótjai, legalább az eleketródarendszer egyik végén őket egymástól szigetelő támasztótartó-15 val vannak egymáshoz képest rögzítve s e támasztótartó ezen elektródák számára közös és rendszerint egyetlen szigetelő darabból áll. A találmány célja az ilyen csövek egymáshoz képest leárnyékolandó 20 elektródái közti kapacitásnak az eddiginél nagyobb mérvű csökkentése, mit az elektródarendszernek a találmány szerinti kialakításával és adott esetben az ilyen cső megfelelő kapcsolásával 25 érünk el. A fenti alkatú elektroncsövek jellegzetes példányai a manapság használatos árny ékoltráesú többrácsos, függélyes elektródaelrendezésű csövek, melyek elektró-30 dáinak hossztengelyei a csőtengellyel egybeesnek vagy azzal párhuzamosak és melyek elektródáinak tartódrótjait egymástól kellő távolságban csillámlemeztartók tartják, amelyek furatain a tartódró-35 tok áthaladnak. Ezek a csillámlemezek akár csak távolságtartó szervekként, akár rögzítőszervekként is lehetnek kialakítva. Azt tapasztaltuk, hogy az ilyen csöveknél, noha az árnyékolórács és esetleges paizsai a lehető leggondosabban voltak 40 szerkesztve és elkészítve és az anóda vagy a vezérlőrácsként kapcsolandó rács kivezetése a bura tetején haladt át, e kei elektróda közti kapacitás még sem voit annyira csökkenthető, amennyire az kívá- 45 natos és elvileg lehetséges volna. Ezirányú vizsgálataink során rájöttünk arra, hogy a káros kapacitás túlnyomó részének forrásai a szigetelő tartókon áthaladó tartódrótrészek. Tekintettel ugyanis arra, 50 hogy a szigetelő tartók nagy dielektromos állandójú anyagból vannak, a statikus erővonalak nagyobb része a cső vákuumtere helyett ezeken halad át, az árnyékolórácsnak rajtuk átmenő tartódrótjai 55 pedig a szigetelő tartók szélességéhez képest, keskeny méreteik folytán, magában a tartóban nem képesek az anóda és az ahhoz képest árnyékolandó rács azon tartódrótrészeit, melyek a szigetelőtartón 60 áthaladnak, egymáshoz képest kellően leárnyékolni. A találmány szerint a fenti káros kapacitást azzal csökkentjük, vagy küszöböljük ki, hogy magában a szigetelő tartó- 65 ban is egy vagy több vezető árnyékolószervet helyezünk el az egymástól árnyékolandó elektródák tartódrótrészei között, tehát a szigetelőtartón áthaladó statikus erővonalak útjában. Ezek az árnyékoló- 70 szervek célszerűen fémlemezbetétek, a szigetelőtartók hasítékaiban elhelyezve, melyeket a eső valamely olyan szervével vagy elektródájával kapcsolunk össze, mely a cső üzeme közben állandó egyen- 75 áramú potenciálon van, mint például