116775. lajstromszámú szabadalom • Hajtóegysé-elrendezés, különösen mótor - és hajtóműelrendezés középtartós mótoros járművekhez

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 1167*75. SZÁM. XX/n/2. OSZTÁLY. — 2. 3739. ALAPSZÁM. Hajtóegység-elrendezés, különösen motor- és hajtómű-elrendezés középtartós motoros járművekhez. Tatra-Werke, Automobil- und Wagrgonbau A. G. cég, Pragf-Smiehov, Csehszlovákia. A bejelentés napja 1936. évi jnnius hó 5-ike. Középtartós, különösen olyan csőalakú középtartóval ellátott motoros járművek­nél, amelyeknél a lengő féltengelyek a középtartólioz csuklósan illeszkednek, a 5 motort eddig vagy a tartó meghosszabbí­tásában az elülső, vagy a hátsó tengelyen túl, szabadon hordóan („freitragend") erő­sítették meg, vagy pedig a motorteknő és a sebességváltóműház a csőtartónak bizo-10 nyos részét alkották. Másrészt ismeretes a. középtartó egyik vagy mindkét végének villaszerű kiképzése és a hajtórészeknek a villán vagy villákon, célszerűen gumi­lökéscsillapítók közbeiktatása melletti 15 ágyazása. Mindezen ismeretes motorelhe­lyezési módoknak azonban lényeges hibái vannak. A két elsősorban említett elhe­lyezésnek különösképpen az a hátránya, hogy a hajtóegységnek teljesen mereven 20 kell a középtartóval összekötve lennie, miáltal minden .a motorban, illetve a hajtóműben fellépő zaj a tartócsőre és arról a kocsiszekrényre terjed át. A mo­tornak az utolsó helyen említett, villán 25 való ismeretes elrendezése a zajcsillapítás szempontjából kifogástalanul kiképezhető ugyan, azonban nem alkalmazható min­den motorfajtánál, így különösen a jelen­leg sokszor alkalmazott fekvőhengeres, 30 úgynevezett Boxer-motoroknál sem. Az ismeretes elrendezési módoknak em­lített hibáit a találmány szerint olymódon küszöbölhetjük ki, hogy a esőtartó a hajtóegységet, tehát különösen a motort 35 és a kapcsolóművet lefelé kiugró meg­hosszabbítása útján alulról, célszerűen kb. a súlypontja alatt, támasztja alá és így annak súlyát felveszi, míg a hajtóegység és az alváz közötti második összekötőszerv, amelyet csak a forgatónyomaték és azok 40 a nyomatékok terhelnek, melyek a motor szabad erőiből keletkeznek, a motort hely­zetében megtartja. A második megtámasztási pont a talál­mány szerint a középtartónak felfelé irá- 45 nyúló kiugrásán van kiképezve, mimellett a két kiugrás együtt a középtartónak az úttest síkjára merőlegesen elrendezett villáját képezi. A hajtóegységnek a kiugrásokkal, il- 50 letve a villaágakkal való összekötése cél­szerűen gumiból vagy más hasonló anyag­ból készült engedékeny betétek alkalma­zása mellett történik. A viillaágaknak nem kell egyforma hosz- 55 szúaknak lenniök; célszerűbb, ha az alsó kar egészen a hajtóegység súlypontja alá nyúlik, míg a felső kar a motort annak bármely alkalmas pontján tarthatja. Cél­szerű, ha a két összekötőponton keresztül 60 fektetett egyenes vonal a motor súlypont­ján halad keresztül. Az egyik villaág (illetve kiugrás), cél­szerűen az alsó, a lengő tengelytartók csuklós csatlakoztatására és a kocsirugók 65 ágyazására, stb. is használható, míg a má­sik kart, éspedig célszerűen a felsőt, a sza­bályozó emeltyűk, a kocsi irányítószervei és egyéb alkatrészek ágyazására alkalmaz­hatjuk. 70 A. csatolt rajz a találmány példaképem

Next

/
Oldalképek
Tartalom