116773. lajstromszámú szabadalom • Fémek folytonos öntése
kristályokból állnak, nem eléggé lehütött fém dermedésekor keletkező jellegzetes egyenlőtengelyű kis kristályok nélíkül. A Jtalálinány egyik eélja fémek folyto-5 nos öntése olyan szabályszerű hőelvonással, hogy a dermedés folytonosan egy irányban haladjon előre. Más célja a találmánynak a dermedés olyan irányítása, hogy a fém fokozatosan a 10 közepén dermedjen, célszerűen kissé előbb, mint a kerületi részein, minek következtében a kristályok gátlás nélkül fejlődhetnek ki, közöttük ós bennük feszültségek gyakorlati értelemben nem keletkeznek és 15 fémkeverékek esetén az alacsonyabb olvadáspontú alkotórészek nem válnak külön. A találmány szerint készült fémöntvények továbbá jobb minőségűek, mint az azonos összetételben eddig készült hasonló 20 öntvények, amelyektől lényegesen különböznek abban, hogy kristályszövetük mind -végig egyenletes, túlnyomóan makrokristályokból állnak, különösen pedig az öntvény közepe mentes egyenlőtengelyű kis 25 kristályoktól. A találmány értelmében a nyitott végű öntőformába bocsátott megolvasztott fémből külön-külön útakon vonjuk el a túlír evítési hőt és a rejtett meleget; neveze-30 tesen a túlhevítési hőt elvezetjük, mielőtt a fém a dermedési övbe ér, a rejtett meleget pedig- a dermedési övben vonjuk el a dermedésben lévő fémmel érintkező, legutóbb megdermedt fémen át a megelőzően 35 alakba hozott öntvényben fenntartott kifelé irányuló hőáramlással. Az eljárás legsikeresebb keresztülviteléhez, kívánatos, hogy a hőelvonásnak ezt a megosztását a lehető legtökéletesebben fenntartsuk, mert 40 egyfelől nem kívánatos, hogy rejtett hő távozzék a forma falán át, de másfelől az sem kívánatos, hogy túlhevítési hőt a megdermedt fémen keresztül vonjuk el. Némi tolerancia azonban megengedhető, 45 különösen, ha a hőelvonás tökéletes megosztásától való eltérés kedvezőtlen hatásait egyéb, alább említett feltételek fenntartásával csökkentjük. A hőelvonás különkülön útjait csak a közvetlen hőelvonás 50 kritikus öveiben kell fenntartanunk, később ezek az útak összefuthatnak és egyetlen hűtőközeg. ;el tarthatók fenn- Megjegyzendő, hogy a már alakba felhozott öntvényben bárminő eszközökkel létesít-55 hetjük a kívánt hőáramlást, hogy a fém hozzádermedjen. Ugyancsak bárminő eszközöltet alkalmazhatunk a túlhevítési hő elvezetésére, hogy a fémet a dermedésre előkészítsük, anélkül, hogy a találmány velejétől eltérnénk. Az alább leírt eszközök 60 gyakorlati méretekben végzett kísérletekben beváltak, de a berendezés és elj aras leírt kivitele csak egyike a kipróbált változatoknak. A rejtett hőnek adott idő alatt elvo- 65 nandó mennyisége adott fémre, adott öntőforma-nyílásra ós a fémnek az öntőformán való áthaladása adott sebességére könynyen megállapítható. Ha ezenfelül ismeretesek a megdermedt alakzat szélső hő- 70 mérsékletei, ú. m. a dermedési hőmérséklet az egyik végén és a hűtőközeg hőmérséklete a másik végén, valamint a fém vezetőképessége, megállapíthatjuk a hőesés ama hosszúságát, amely a két vég 75 között a kívánt hőelvonáshoz szükséges. Ez a hosszúság- a fém adott haladási sebessége mellett állandó lesz, a haladási sebesség növekedtével rövidül, annak csökkentével pedig hosszabbodik. Adott 80 összetételű fémre célszerű a haladási sebességet állandó értéken tartani, amikor is a dermedési vonal vagy öv helye az öntőformában mindaddig nem változik, amíg a felvett adatokat nem változtatjuk. 85 E feltevés mellett, lia az olvasztott fém hőmérsékletét a kemencében ismerjük és pl. termosztatikus szabályozással a lehetőség szerint állandó értéken tartjuk, a túlhevítési hőnek azt a mennyiségót, ame- 90 lyet el kell vonnunk, mielőtt a fém a dermedési övbe érne, szintén meghatározhatjuk. Ha ez, is megvan, meghatározhatjuk az öntőforma falának adatait arra való tekintettel, hogy az annyi hőt vonjon el, 95 hogy, mire a fém az előzetesen meghatározott dermedési övhöz ér, túlhevítési hő gyakorlati értelemben ne maradjon benne, úgy hogy megdermesztés végett csakis a rejtett hőt kelljen a megdermedt fémen 100 át elvonni belőle. Célszerűnek bizonyult, hogy a kemencéből kiömlő fémből a túlhevítési hő nagyobb részét az öntőforma belső végeihez közel eső övben vonjuk el, amely közel 105 van a hőforráshoz azaz a kemencében levő fémhez, mert így könnyebben meghatározhatjuk, hogy milyen megfelelő hőmérséklettel kell a fémet az öntőformába bevezetnünk. Ezután az olvadt fémet 110 olyan övön át vezetjük a dermedési öv felé, amelyben a hőelvonás kifelé nagyon korlátolt. Ennek következtében az olvadt fém ez övön való áthaladtában a megmaradt túlhevítési hőjét csak lassan és 115 egyenletesen veszti el. A hőmérséklet
