116738. lajstromszámú szabadalom • Ülő- és fekvőbútor, különösen ágypad

ÍAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 116138. SZÁM. VIII/c. OSZTÁLY. — T. 3790. ALAPSZÁM. Ülő- és fekvó'bútor, különösen ágypad. Teltscher Josef faárukészítő Wien. A bejelentés napja 1936. évi augusztus hó 25-ike. Ausztriai elsőbbsége 1935. évi augusztus hó 30-ika. A találmány az ismert űlő- és fekvő­butorok ama csoportjába, különösen pedig olyan ágypadok körébe tartozik, melyek­nek ágy létesítésére síkba kibúzható, 5 többszörösen megosztott párnázatuk van, aholis a párnázat egyik része az ülőhely­zetben az ülést, másik része pedig a hát­támlát alkotja, mely a fekvőfelület meg­hosszabbítása végett, lefelé, majdnem a 10 talajig ér. A párnázat ilyen bútoroknál, éppen a háttámlarésa meghosszabbítása folytán, rendkívül súlyos, ami miatt az ismert megoldásoknál, a párnázatnak az ülőihelyzetből a fekvöhelyzetbe történő 15 átállításakor, a meghosszabbított hát­részt két személynek kell megemelnie és átfektetnie. A találmány célja ilyen búto­rok lényeges egyszerűsítése a használat szempontjából is. 20 A találmány szerint a párnázat fekvő­helyzetéhez való támasztólécek hossza, élőiről kezdődve, a padmélységnek csak egy részét foglalja el, úgy hogy a párnázat fejrésze, az ülőhelyzetből a fekvőhely-25 zetbe történő átbillentéskor, a súlyvonala alatt van megtámasztva. A fejrész ekkor, amint alább még ismertetjük, az említett lécek végein ferdén fekszik és azt a mellső hosszoldalára kifejtett gyenge nyomással 80 megemelhetjük, minthogy az egyes részek, gyakorlatilag, egyensúlyban vannak. A mellékelt rajz a találmány szerinti bútor két foganatosítási alakját példakép­pen tünteti fel, még pedig az 85 1. ábra az első megoldást, a 2. és 3. ábra pedig a második megoldást oldalnézetben és részben metszetben mu­tatja. Az 1. ábrán a váz (1) hátsó falának, lé­nyegileg, elől és felül nyitott, hosszúkás 40 parallellepipedon-alakja van, melyből a ládaszerű (2) rész kihúzható. A párnázat a (3, 4) részekből és a kiszélesített (5) részből áll, mely utóbbi enyhén V-kereszt­metszetű és figy a (4) támaszrésznek 45-hátrafelé enyhe hajlást ad. E hosszúkás, párnázott (5) rész oldalán (6, 6) görgők vannak, melyek a váz (1) hátsó falának belső felületén gördülnek, amikor az (5) részt a teljes vonallal feltüntetett helyze- 50' téből az eredményvonallal rajzolt hely­zetbe hozzuk. Ez legegyszerűbben úgy tör­ténik, hogy a váz (2) mellső részét, a (p) nyíl irányában, előrehúzzuk, mire a pár­názat, a (4, 5) részek szétnyílása közben, 55 az eredményvonallal ábrázolt helyzetbe jut, melyben az ágy használatra kész. Ekkor az utolsó párnarész (5a) darabja enyhén emelkedik és mindenféle ékpárna stb. elkerülésével a szokásos fejtámaszt 6Q, alkotja. A váz belsejében, oldalt, befelé nyúló (7) lécek vannak, ferde (8) felületekkel, melyek a párnázott (5) rész felemelését a padnak ágykénti használati helyzetébe 65-megkönnyítik és amelyeken az (5) rész alsó sík felülete csúszhatik. A (7) lécek deszkiavastagságúak és lénye­gileg trapezoid-alakúak. E részek a tá­maszléceket és a hátra- s lefelé ferde ve- 70 zetőléceket egyesítik magukban. A befelé nyúló (7) lécek alsó vége az (5) részt a (7a) helyen támasztja meg. A 2. és 3. ábrák szerinti bútor szerke­zete némileg különbözik a fentebb ismer- 75 tetett megoldástól. A váz a (12) hátfal1 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom