116724. lajstromszámú szabadalom • Ejtőretesz kézigránátokhoz

2 116724. kára támaszkodik. E második sapka (30) fenekével a (12) test (31) toldatára fekszik és (32) kúpos nyúlványával ezt körülfogja. A (32) kúpos nyúlvány alsó (33) végződése 5 hengeres. A belső (30) sapka (34) peremével a (27, 28) rugók nyomása alatt a helytálló (35) támasz,tékra, fekszik. E támaszték alatt gyűrűalakú (36) horony van, amelyben, a gyűrűalalu'i, végein be-10 hajlított (37) rugót helyeztünk el. A rajzolt helyzetben a (32) kúpos nyúlvány a behajlított rugóvégeket szétterpeszti (1. ábra), a terpesztő (32) darab eltávolítása után azonban a (37) rugó szárai feszítet-15 len állapotba jutnak (2. ábra). Használat előtt a gránátot kibiztosítjuk, nevezetesen a (27, 28) hordási biztosítékot eltávolítjuk, de a (30) sapkát helyzetében az elhajításig fogva tartjuk. Ha 20 a, gránátot hossztengelyére merőleges tengely körül pörgetve hajítjuk el, akkor a centrifugális erő a felső (12) robbanótestet a (23) rugó ellen nyomja. Ekközben a (31) toldat a (30) sapkát maga előtt tolja 25 és a (37) rugó a (32) terpesztő darab kúpos falán lecsúszik. Eközben a (12) robbanótest eléri a szaggatva rajzolt helyzetet és a, (11) robbanótest a centrifugális erő hatása alatt helyben ma-30 radva, a gyújtó a fent leírt módon működésbe lép és a gránát felrobban. Ha azonban a gránátot elhajítás előtt p. o. véletlenül a földdre ejtjük, akkor a (30) sapka abból a hozzá erősített kúpos 35 (32) terpesz,tődarabbal együtt kiesik, a (37) rugó elfoglalja a 2. ábrabeli helyzetet elzárja a (12 robbanótest (31) toldatának útját. A (12) robbanótest tehát már nem tolódhat el oly mértékben, aminő a 40 (17, 18) gyújtószervek működtetéséhez szükséges, mert a (31) toldat (40) feneke a (37) rugó száraira fekszik. Ha elhajítás előtt a (30) sapkát p. o. ujjunkkal elengedjük, miközben a gránát 45 még kézben marad, akkor — kellő kúposság esetén — a (37) rugó a (30) sapkát a terpesztő darabbal egyiitt előre tolja ugyan, de a rugó a (33) hengeres darabon megáll, úgyhogy a (30) sapkát újból lenyomva, azt az 1. ábrabeli helyzetbe visz- go szatolhatjuk, úgyhogy a gránát újból elhajítható. A terpesztő darab egyébként rajzolt helyzetébe akkor is egyszerűen visszahelyezhető, ha onnét kiesett volna. A (33) hengeres rész alkalmazása ezért 55 nem szükséges, csupán célszerű. A leírt ejtőretesz természetesen a példaként felvett kézigránáton kívül más gyújtókban is alkalmazható. Szabadalmi igények: 60 1. Ejtőretesz kézigránátokhoz, amelynél a gyújtást a gyújtónak tehetetlenségi és/vagy rugóerővel vezérelt alkatrészei működtetik, azzal jellemezve, liogv a (27, 28) hordási biztosítékkal 65 rögzített (32) terpesztő darabbal feszített és ezzel hatásos helyzetéből kiiktatott, feszítetlen állapotában a gyújtó működését gátló helyzetbe jutó rugalmas (37) akasztéka van. 70 2. Az 1. igénypontban védett ejtőretesz kiviteli alakja, melyre jellemző a rugalmas akasztók feszítetlen állapotában a gyújtó mozgó alkatrészének pályába nyúló oly (37) rugó, mely szárai 75 közé illeszkedő terpesztő darab (32) kúpos felületére támaszkodik. 3. Az 1. vagy 2. igénypontokban védett ejtőretesz, kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a gyújtó mozgó (12) alkat- 80 részének a feszítetlen akasztókba ütköző oly (31) szerve van, melyet a kúpos (32) terpesztő darab körülfog. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyikében védett ejtőretesz kiviteli alakja, 85 melyre jellemző, hogy az akasztók a mozgó gyújtóalkatrész pályájára merőleges síkban elrendezett, ' horonyba ágyazott, két végén behajlított rugó. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyikében 90 védett ejtőretesz kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a csonkakúp-alakú (32) terpesztő darabnak a gyiijtó felé eső végén (33) hengeres toldata van. 2 rajzlap melléklettel