116715. lajstromszámú szabadalom • Időzetkapcsoló
2 116715. emelőkarként kialakított (15) ütköző, ellenütközője előtti elvonulásakor kitér, amikor is a kapcsolókés a (14) nyíl irányában kileng (3. ábra), az érintkezők kö-| 5 zül kihúzódik és az ekkor egymással érintkező lamellák kontaktust létesítenek. Az elválasztókés a (13) rugó ellenében leng ki, mely a kilengés közben megfeszül. Ha a (15) emelőkar (4. ábra) el-10 lenütközőjétől elcsúszik, a (45) elválasztókés, rugó hatására, az érintkezők közé csúszik és késszerűen kialakított, az érintkezőket hirtelen szétválasztó mellső éle fényívet nem enged keletkezni. 15 A (16) ellenülközőnek az óramutató lapjához képest elfoglalt viszonylagos helyzete állapítja meg a bekapcsolás időpontját. Ha ezt az időpontot 5—5 perces időközöknek megfelelően óhajtjuk megvá-20 lasztani, akkor óránként tizenkét, az órakerék egy teljes fordulatához tehát száznegyvennégy ellenütközőre van szükség, amelyek tetszés szerint hozhatók a (15) ütköző pályájába. A kivánt ellenütközőt a 25 (2) tokgyűrűn elrendezett állílószervvel iktatjuk be. Az állítószerv (17) nyomórúdból áll, melynek végén (6) gomb van és mely a gyűrűfalon át a tokba nyúlik és a falon lengetbetően ágyazott, egykarú (18) eme-30 lőre liat (4. ábra). A (6) gomb megnyomásával a (18) rugót, a (19) visszavezetőrugó hatása ellenében, a tok belsejébe lengethetjük. A (18) emelő vége, eközben a tokaljazatban ágyazott (20) lengőemelő 35 fejébe ütközik és ezt is a tokba nyomja. A (20) lengőemelőmek a (27) ágyazócsappal áttört talpában (21) rovaték van, amelybe a lengőemelő készenléti helyzetében a (23) rugó (22) dudora csappant 40 Ha azonbaní a (20) lengőemelőt, a (6) gomb megnyomásával, készségi helyzetéből a tokba lengetjük, a (22) dudor kikerül a (21) rovatékból és a talp telt (24) részére fékszik. Ekkor a (23) rugó dudoros része 45 is benyomul a tokba. A (20) rugó szabad vége (16) nyelvvé van1 meghosszabbítva, amely az elválasztókés (15) ütközőemelőjének ellenltámasza. A (20) Lengőeimelő működtetésével, a (16) ellenütközőt, a (23) 50 rugóval a tokba és a (15) ütköző pályájába nyomjuk és ezzel a kapcsolót — a már ismertetett módon — működtetjük. Ha a (15) ütköző és a (16) ellenütköző egymás mellett elhaladt, a (20) liengőemelőneik 55 önmagától kell a készségi helyzetbe viszszakerülnie. Erre való a (7) tárcsa (12) kiszögelésében elrendezett (25) rugós ütköző (4. ábra), mely a kilengetett (20) emelőt közvetlenül visszaállítja. Magától értetődik, hogy a száznegyvenínégy (16) 60 ütköző mindegyikéhez egynegy lengőemelő tartozik. Az óramutatóknak a helyes időre állításánál gyakran előfordul, hogy a mutatókat ellentétes forgási irányban mozgatjuk. 65 Az elválaszlókésnek (15) ütközőkarját tehát úgy kell kialakítani, hogy a mutatók visszaforgatásakor az elválasztókés működtetése nélkül vonulhasson el (16) ellienütközője előtt. A (15) ütközőkar célszerűen 70 lengő kilincs, melynek mozgását egyirányban (40) ütköző határolja, míg a másik irányban, a (41) visszavezető rugó ellenében, szabadon kilenghet. Ha a (15) kilincs az óramutatói járásának irányában mozog 75 el az ütköző előtt, akkor a (40) csapon felfekszik és rögzítve van úgy, hogy leH csúszásnál az elválasztókést magával viszi. Ha a kilincset azonban az ütköző előtt ellentétes irányban, forgatjuk, akkor a (41) 80 visszavezető rugó megfeszítése közben kitér. A (20) lengőemelők tehát a mutatók visszafelé forgatásánál is a készségi helyzetbe forgathatók. A rugalmas (25) ütközőnek két részarányos fclfutófelülete 85 van, melyek közül mindig a mindenkori forgásiránynak megfelelő felület működik. A (25) ütközővel az ütközési helyzetben levő, tetszőleges számú (20) lengőemelő az óramutató teljes fordulata alatt a kész- 90 ségi helyzetbe visszavezethető. Minthogy az ily kapcsolóórákat tömeggyártásban állítják elő, összeszerelésüknek egyszerűnek kell lennie, emellett nagy pontosságot kell biztosilaniok. E követeimé- 95 nyeknek megfelelően a tokaljazat gyűrűalakú részébe sugárirányú (26) hasítékokat sajtolunk, amelyek a lengőemelők talpvégeit felveszik. A lengőemelők forgástengelye a (27) drótgyűrű, amelyre a 100 (20) emelők fel vannak fűzve. A (26) hasítékokat egymástól elválasztó (28) bordák (3. ábra) felső végén (29) hornyok vannak, amelyeknek összesége a tokkal koncentrikus horonysort alkot, amelybe a 105 (27) huzalgyűrűi behelyezzük és benne rögzítőkapcsokkal tartjuk. A (16) ellenülközőket vivő (23) rugók is a (26) hasílékokban fekszenek és egyik végükkel a tokba helyezett (30) gyűrűre 110 támaszkodnak, amely á bordás test belső köpenyfelülelén fekvő hasítéklorkolatokat lefedi. A (23) rugók gyűrűalakú, közös tartón is fekhetnek, mellyel egydarabban készülnek. 115 A tokaljazat a bordás testtel, szigetelőanyagból, célszerűen egy darabban van kisajtolva, miáltal egyrészt érintkezés-biztos,
