116685. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés képeknek villamos töltésekkel való létesítésére

Nipkov-tárcsás berendezésnél fokozott mértékben lépnek fel. Ha ugyanis a Nipkov-táresa nyílásai egymástól pl. 25 mm távolságra vannak, akkor az izzókatóda 30 mm hosszú, 1 mm széles platinaszalag lehet, amelyet a tárcsától, vele párhuzamosan, néhány tizedmilliméter távolságban kell elhelyezni tígy, hogy e távolság mindenütt szigorúan egyenlő legyen, mert különben a szál emissziója és a vezérlőelekiíródául alkalmazott tárcsa vezerlőképessége (áthatása) az izzókatóda különíböző pontjain különböző lesz. Segédelektiróda alkalmazásával e nehézségek a találmány szerint kiküszöbölhetők. Az ilyen segédeléktródás elrendezés szerkezeti megoldása igen különféle lehet. A segédeléktróda pl. lehet a katódától és vezérlőelektródától különálló szerkezeti elem, pl. 0,5 mm vastag sík fémlemez, közepén vonalszerű réssel, amelynek hoszsza a Nlpkov-tárcsia lyuktávolságával, szélessége pedig két szomszédos lyuk közti körív húrmagasságával egyenlő. Az izzókatóda magas olvadáspontú fémből készült huzal, szalag vagy spirális, pl. 0.2 mm vastag, báriumoxiddal bevont, platinabnzal lehet; az izzókaltódának légáramlásoktól való megvédése és egyúttal i a hőveszteségek csökkentése céljából a fémtest, pl. platinahuzalt, célszerűen hőálló szigetelőanyagból, pl. kvarcból, magnéziából vagy egyéb oxidból készült, hasítékkail ellátott, pl. hossztengelye mentén ' végig felhasítött bürítölattal, előnyödén csövecskével, burkoljuk. Az ilyen ionforrás a törzsszabadalomban védett berendezéseknél is előnyösen alkalmazható; segédelektróda alkalmazása esetén a szigetelő ) burkolat hasítéka célszerűen egyenlő méretű a stegédelektróda nyílásával1

, s ávvál kongru'ensen van elhelyezve. A segédelektródát íazoiibáh az izzókatödát körülvevő hőálló csövecskével a találmány szerint í egyetlen szerkezeti elemmé is egyesítheitjük. Ilyen szerkezeti möigöldásokat matatnak a 4.. 3. esi 6. ábrák. A 4. ábrán (3Í) a hőálló szigetelőanyagból készült, tengelymemti (31c) hasítékkal ellátott csö) vécéké, s erre szorosan1

illeszkedik rá a segédéletródául Mpcsol&Míó (3á) íéhiesövefeékfe, melynek áttörése, pl. hasítéka, cpszerűéii kesikenyebb Viágy legfeljebb ol^aö. széles, mint a (31 j eaSé. Á (32) ,cső 5 terméözétéséh más vézetőbevónattáil, pl. á sfcigétélőtestre íelvitt feíjlfoeVóiiáttajl, is, pdtoliiiktó est r&jta hasíték helyett. lyukáz᧠v&gf egyíéb megfelelő áttöréseik léikéinek. A 4. ábrán fel nem tüntetett izzókatódát a (31) cső tengelye mentén he- 60 lyezzük el; a szerelés megkönnyítése és a konvekciós hőáramok megakadályozása végett célszerű, ha a (31) csövecske mindkét végén fenékkel van ellátva és mindegyik fenéken az izzószálnál csak valami- 65 vei nagyobb átmérőjű központos (31a) nyílás van, miként azt az 5. ábrán feltüntettük. Az itt látható izzókatódaház (32) fémcsövén, mely a segédelektróda szerepét tölti be, ablakszerű (32a) hasíték van. 70 E csövecske célszerűen hosszabb, mint a szigetelőeső és a célszerűen szigetelőanyagból való fenéktárcsákat helyükben e fémcsövecske végei tartják, melyekbe a (31b) tárcsák be vannak dugva. Az ilyen 75-biirokba elhelyezhetünk olyan közvetett fűtésű izzókatódát is, melynek fűtő teste légmentesen szigetelőanyaggal burkolt wolframspirális és mely célszerűen olyan kivitelben készül, hogy akár az egész ka- 80 tóda, akár csak a fűtőtest, könnyen kicserélhető legyen. A 6. ábra olyan szerkezeti megoldást ábrázol, amelynél a tűzálló szigetelőanyagból váló (31) csövecske köré tekercselt (33) fémhuzal alkotja a 85-segédelektódát. A (33) huzal, pl. 0,1—0,2 mm vastag lehet, ugyanennyi lehet az egyes menetek közötti hézag"; a huzal két vége a csövecskére reászorított (34) és (34') fémgyűrűhöz van erősítve. A szí- 90 gefelőburkolatra erősített vezetőszerveket természetesen nem csak segédei ektródaként, hanem vezérlőelektródakéint is használhatjuk és hozzávezetéseik tetsizésszerintiek lehetnek, pl. ponthegesztéssel lehet- 95 nek velük összekapcsolva. A törzsszabadalcmban védett elektrografikus képvevőverendezéseknek azokkal a foganatosítási alakjaival, amelyekkel egyetlen felfogó'felületre történő folytató- íoo lagos képfelvétel eszközölhető, végzett kísérleteink folyamán az ilyen berendezéseknek is többrendbeli hátrányait tapasztaltuk, melyeket az alant ismertetendő találmányainkkal küszöböltünk ki. Ezek 105 például annak a berendezésnek tökéletesítésére alkalmasak, melyet a törzsszabadalom rajzának 9. ábrája tűntet fel. Ennél a berendezésnél a törzsszabadalom leírása szerijit a képfelvevőfe] ület szige- na teíőanyagbóí való végtelen (28) szalag, amelynek az a része, amelyre a képielvé- . tel pillanatnyilag történik, a szívóeléktródául kapcsolt végtelen fémszalagra fekSzik fel, attól azonban a képét hordó 115 részének továbbhaladása folyamán elvá-