116681. lajstromszámú szabadalom • Cséplőgép

ban vannak elrendezve és magasságuk, illetőleg mélységük is a fajtázó szekré­nyének kilépő nyílása felé növekedhet, avégből, hogy a kívánt terelő és vezető 5 hatást biztosítsuk. A eséplődob tokjából kilépő anyag a terelolemezekhez ér, me­lyek azt a íajtázó szekrényének mellső vége felé vezetik. Az anyag a fajtázószer­kezet szomszédos végére esik, úgy, hogy 10 utóbbinak fajtázó hatása a szalmára a fajtázószerkezet egész hossza mentén ér­vényesülhet. A fajtázó (15) szekrényének mellső vé­gén a (102a) terelőlemez lehet (4. ábra), 15 mely harántirányban a szekrény szélessé­gének legnagyobb részére kiterjed és a vízszintessel (45—60°-nyi) szöget zár be. A (103a) terelőlemez célja, hogy a fajtázó szekrényének mellső végfalához röpített 20 gabona- és szalmarészecskéket eltérítse és meggátolja, hogy szalmarészek az alább ismertetendő rosta vége és a fajtázó szek­rényének szomszédos fala között lehull­janak. A (102a) terelőlemez a szekrény 25 végfalának olyan részéhez erősíthető, mely csuklós elrendezésű vagy helyzeté­ből más módon elmozdítható, úgy, hogy az elmozdítható falrész eltávolítása után a rosta és a eséplődob tokjának kilépő 30 része megvizsgálható. A fajtázó (15) szekrénye olyan szerke­zeteket tartalmaz, melyek a szalma rázá­sára és a szalmában visszamaradt kicsé­pelt gabonaszemek visszanyerésére alkal-35 masak. Ezek a szerkezetek szalmarázó rostát tartalmaznak, mely a fajtázó szek­rényének teljes hoisszára és majdnem tel­jes szélességére kiterjed. A szalma rázó (103) kerete hosszirányú oldalrészekből és 4,0 ezeket végeiken összekötő rudakból van. A keret mérete a fajtázó szekrényének belső méretével körülbelül megegyezik. A rosta egymástól bizonyos távolság­ban levő lécek sorát tartalmazza, melyek 45 a szekrény hosszához harántirányúak és melyeket a (103) keret tart. Mint a rajz­ból (6. és 7. ábra) látható, a léceiket két sorozatban alkalmazzuk, ahol is az egyik sorozat (104) lécei a másik sorozat (105) 50 léceivel váltakoznak. Az első sorozat lécei a hosszirányban elhelyezett (106) kötő­rudak egyik vagy másik csoportjához erősítettek, ahol is e rudak mindegyik csoportja helyzetében a rosta egymáshoz 55 képest szögben álló két része közül az egyiknek felel meg és a kötőrudak meg­telelő közökben a. (103) keret belső falán alkalmazott karimáikhoz vagy nyúlvá­nyokhoz vannak erősítve, úgy hogy ezek a lécek a (106) kötőlécekkel és a (103) 60 kerettel együ tt egységes szerkezeti elemet alkotnak. A második sorozatnak (105) | lécei valamivel kisebb keresztmetszetűek lehetnek, mint a (104) lécek és a (107) kötőrudak egyik vagy másik csoportjá- 65 hoz vannak erősítve, úgy hogy a második sorozat lécei a két hosszirányú (107) kötő­rúdsíirozattal együtt két léckeretet al­kotnak, melyek az első sorozat szomszié­dos (104) léceinek hézagaiban fekvő (105) 70 lécekkel vannak egyesítve, a hosszirányú (107) kötőrudakkal vannak összekötve és az első lécsorozat (106) kötőn'idjainak felső oldalán fekszenek fel. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy a 75 lécek második sorozatának (105) léceit az első sorozat (104) léceihez képest egy egy­ségként elmozdíthassuk. A két lécsoroaat kívánt rendes helyzete olyan, hogy a (105) lécek az első sorozat (104) lécei kö- 80 zött levő hézagok közepén helyezkednek el, úgy hogy a két sorozat léceinek közei végig egyformák. Ez az elrendezés a leg­több termény szalmájának vagy szárai­nak feldolgozásánál kielégítő eredmény- 85 nyel használható. A különböző (104) és (105) lécsorozatö­kat a fent ismertetett beállított helyzet­ben úgy tarthatjuk meg, hogy mindkét (105) lécsorozatnak egy vagy több (105a) 90 lécét a másik lécsorozat egy vagy több (107) kötőrúdjához erősítik, mely célra az oldható (109) peckeket vagy csavarokat használjuk. Habár kívánatos, hogy a szalmarázó 95 szomszédos lécei közötti nyílások lehető­leg kicsinyek legyenek ós ezzel elkerül­jük, hogy a gabonaszemekkel vagy mag­vakkal együtt a rostán szalmadarabok is átessenek, mindamellett bizonyos, különö- 10 sen viszonylag nagy szárú termények fel­dolgozásánál előfordulhat, hogy e szárak részei a szomszédos lécek közötti héza­gokba belépnek és ott beékelődnek. Ez a körülmény a szalmának a rosta mentén ioi való végighaladását hátráltatja és a ki­csépelt magvaknak a rosta nyílásain való átesését megakadályozza. A (109) rögzítő peckek vagy csavarok eltávolítása után a (105) lécek és (107) kötőrudak alkotta ik keretek egy egységként elmozdíthatók, avégből, hogy a i(105) léceket a szomszédos (104) lécek felé mozgassuk és azokkal kap­csolódásba hozzuk. Ebben a helyzetben a kereteket a (109) rögzítő peckekltel vagy 11; csavarokkal biztosíthatjuk, melyek most *

Next

/
Oldalképek
Tartalom