116642. lajstromszámú szabadalom • Ablakkitámasztó szerkezet

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 116642. SZÁM. VIII/cl. OSZTÁLY. — li. 13337. ALAPSZÁM. Ablakkitámasztó szerkezet. Bognár László szegezőlakatos Budapest. A bejelentés napja 1936. évi szeptember hó 15-ike. Az ablakredőnyöket, főképen az ú. n. esslingeni redőnyöket, eddigelé, oly kitámasztószerkezettel látták el, mely a redőny két alsó sarkához csuklósan erő-5 sített karokból és e karok egyikének meghosszabbításán lévő fogantyúból állott. A kitámasztáskor már most ezt a fogantyút, mely rendesen a jobboldalon volL, lefelé kellett nyomni, mire a csuklókarok víz-0 szintes helyzetbe jutottak és a redőnyt kitámasztott helyzetben tartották, a behúzásnál pedig a csuklókarok beforgatása céljából a fogantyút fölfelé kellett nyomni. Ez a kitámasztást mód tökéletlen, mert 5 a redőny kezelését csak az esetben teszi lehetővé, ha az abülakot teljesen kinyitjuk, hogy annak jobb sarkához férjünk, a redőny behúzásánál pedig, az egyoldalú erőhatás miatt, a redőny elferdül és a he-0 húzás csak nehezen sikerül. Mindezek a hátrányok a manapság mindinkább terjedő, nagyon széles ablakoknál hatványozottan jelentkeznek, olyannyira, hogy bizonyos szélességnél, az egyoldalos erőhatás 5 miatt, a behúzás úgyszólván lehetetlenné válik. A találmány oly szerkezet, mellyel az ablakredőnyök kitámasztása és vissz ah úredőny közepénél lévő fogantyú 0 révén, könnyen és gyorsan eszközölhető,, tehát a nélkül, hogy az esetleg három- vagy többszárnyú ablakot annyira ki kellene nyitni, hogy annak széléhez férhessünk és a nélkül, hogy az eltfetrdüliés és a vete járó 5 megszorulás veszélye fennállana; ha azonban bármi okból kifolyólag a kezelőfogantyú! nem középen akarjuk elhelyezni, ez a működést legkevésbbé sem befolyásolja. A találmány szerinti szerkezet minden nehézség nélkül alkalmazható ablakok ki- 40 támasztására is, feltéve természetesen, hogy az ablak nem függőleges, hanem felső részén lévő, vízszintes csuklók körül forog. A csatolt rajz, példaképen, csslingjeni redőnyt ábrázol. Az 1. ábra a kitámasz-i 45 tott redőny, a 2. ábra a félig behúzott) redőny oldalnézete. A 3. ábra a redőny! alsó részét, az 1. ábrához hasonló feltüntetésben, nagyobb léptékben mutatja,. A 4. ábra a redőny alsó részének rajza a helyi- 50 ség belseje felől tekintve, végül az 5. ábra a kitámasztott redőny felülnézete. A redőny, a szokásos módon, (1) vezetősínekben elhelyezett falécekből állit, meljyek a rajzon nem láthatók és a fölül elhelye- 55 zett (6) csuklók révén kitámasztható. A kitámasztást végző két-két (2), illetve (3) csuklókar, lényegében véve szintén szokásos szerkezetű. A két vezetősínt alul öszszekötő (4) kapcsolórúd, a vezetősínek alsó 60 végében, forgathatóan van ágyazva, pl. olykép, hogy a sínekben készített furatokban elfordítható.. A (4) kapcsoJórúddal mereven függ össze a két mellette lévő (3) csuklókar, melyek tehát a (4) kapcsoló- 65 rúddal együtt fordulnak eil. A kapcsolórúd közepén (5) fogantyú van, mely szintén mereven van a (4) rúdra erősítve. A (4) rúd tehát a ráerősített két darab (3) karral és az (5) fogantyúval merev, 70 E-alakú szerkezetet alkot, amint az az 5. ábrán jól látható. A redőny kitolásánál már most a fölfelé álló (5) fogantyút (2. és 4. ábra) kifelé és lefelé nyomjuk, mire a (4) kapcsolórúd 75 egyenletesen viszi át a nyomatékot a két-