116565. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó vagy képátviteli rendszer

tencioimóter segítségével beállíthatjuk;. A nagy időállandójú körnek nem kell feltétlenül kondenzátort és ellenállást tartalmaznia, mint a 2. és 3. ábrán. így pl. 5 a 4. ábrán ezt a kört a (29) induktancia és a (30) ellenállás alkotja [a (31) dióda ellenállásával együtt, amikor utóbbit áram járja át]. Az egyenirányító szerv, mint a 3. ábrán, a (31) dióda. Míg az (A) 10 kapcsokat a 2. és 3. ábrán előnyösen kis impedanciájú erősítő kivezetéséhez kötjük, addig a 4. ábrán azokat nagy impedanciájú erősítő kivezetéséhez csatlakoztathatjuk. 15 Üzemben a jeleket oly értelemben vezet jük a 4

. ábra szerinti visszaihelyező készülékbe, hogy a szinkronizáló impulzusok a (29) induktancia felső végét negatívabbá törekszenek tenni. A negatív 20 maximumok nem tudnak áthaladni a (31) egyenirányítón és ezért „feltöltik" a (29) induktanciát, vagyis ebben áramot indítanak el, mely az impulzus megszűnte után megmaradni törekszik. Ez a megmaradó 25 áram kondenzátor kisülési áramával egyenértékű és az egyetlen út, melyen át az folyhatik, a (31) dióda és a vele sorban fekvő (30) ellenállás. Ez az áram adja a szükséges egyenáramú komponenst. 30 Az egyenáramú komponens visszahelyezésekotr némi veszteség elkerülhetetlen, így pl. az ismertetett különböző visszahelyező készülékek működéséhez szükséges, hogy az egyenirányítón némi áram halad-35 jon át, ami feszültségveszteséget jelent. Ennek az a hatása van, hogy nem az egész hiányzó egyenáramú komponenst helyezzük vissza. Bizonyos esetekben ennek nincs jelentősége. Ahol azonban teljesebb 40 visszahelyezés kívánatos, ott valamely alkalmas helyen olyan eszközöket alkalmazhatunk, melyek a jel egyenáramú komponensét (ez a kifejezés tudvalevőleg a kisfrekvenciájú jelkomponenseket is 45 felöleli éppúgy, mint a leírás más helyein) a jel frekvenciasávjának egyéb részeihez képest támogatják. Egy ilyen elrendezést tüntett fel az 5. ábra. A kapcsolási vázlat ugyanaz, mint a 2. ábrán, azzal a különb-50 séggel, hogy a (22) cső (33) ellenállásával párhuzamosan a (34) ellenállást és a vele sorba kapcsolt (35) kondenzátort tartalmazó kört iktattuk be. A (34, 35) kör a kis frekvenciákat támogatja a (B) kap-55 csóknál jelentkező nagy frekvenciákhoz képest, mert utóbbiak nagyobb mértékben ágaznak le a (34, 35) körbe, mint az előbbiek. A kis frekvenciákat támogató további visszahelyező készüléket tüntet fel a 6, 60 ábra. A (23) kondenzátor és a (24) ellenállás itt is úgy működik, mint a 2., 3. és 5. ábrák szerinti megoldásoknál. A (36) dióda a (24) ellenállással párhuzamosan fekszik. A jeleket az (A) kapcsoknál úgy 05 vezetjük be, hogy a szinkronizáló jelek értelme pozitív. Amikor a stabil állapot bekövetkezett, a (23) kondenzátor jobboldali lemeze oly mértékben negatív a baloldali lemezhez képest, hogy a (36) dió- 70 dán keresztül csupán a maximumok csúcsánál folyik áram. A (24) ellenállás ah fealmas leágazási pontját a (37) ellenállás révén a (38) erősítő cső rácsához kötjiük. A (39) ellenállást ós a vele sorba kap- 75 csolt (40) kondenzátort tartalmazó áramkörrel a (38) cső rácskörét áthidaljuk. Ea az áthidaló kör a kis frekvenciákat a (38) cső rácsa ós katódja közé vezetett nagy frekvenciáik rovására támogatja. 80 Ha a .modulálást a fenti módon végezzük, úgyhogy a modulálás helyén az egyenáramú komponens jelen van, akkor a hordozó hullámnak az az amplitúdója, amely „feketének" felel meg, valamint az, 85 amely a szinkronizáló impulzus csúcspontjának felel meg, állandó marad, függetlenül az átlagos képvilágosság mindennemű változásától. Megjegyzendő, hogy a hordozó hullám 90 ilyen modulálásánál termionikus csövek anódáram - rácsfeszültség-karakterisztikájának alsó, görbe részében, vagyis kicsiny anódáramnak megfelelő részében dolgozhatunk, feltéve, hogy a karak- 95 terisztikának ebben a részében szinkronizáló jelek szerepelnek és ezeknek eredetileg elég nagy amplitúdót adtunk ahhoz, hogy miután utóbbi a karakterisztika görbülete folytán lecsökkent. 100 a képjelekhez viszonyítva a kívánt értéket vegye fel. A találmány előnyeinek egy részét még akkor is elérhetjük, ha a hordozó hullámot moduláló jelet az adóberende- 105 zésben megfosztjuk egyenáramú komponensétől, amennyiben gondoskodunk arról, hogy ez a komponens jelen legyen a vevőberendezésnek azon a helyén, amelyen a szétválasztás végbemegy. így pl. no az egyenáramú komponenst a vevőben a visszatérő jelmaximumokkal vagy -minimumokkal, így pl. a szinkronizáló jelek csúcsaival kapcsolatosan visszahelyezhetjük a 2—6. ábrákon megadott 115 módon. Ahol így járunk el, ott a szinkro-