116514. lajstromszámú szabadalom • Keményített zselatinemulziók zselatinoldatok és eljárás ezek előállítására
4 11ÍJ514. aril gyök. Ilyen anyagok pl. a diacetil, acetil-kaproil, acetil-benzoil vagy ezek keverékei. Alantiakban a találmányt néhány cél-5 szerű foganatosítási példa kapcsán ismertetjük, megjegyezve, hogy a találmány ezekre nincsen korlátozva. 1. Példa. Ezüsthaloidot tartalmazó mérsékelten ér-10 zékeny, mérsékelt gammaértékű fényképészeti emulzió 200 cm3 -éhez megolvasztás után, 0..2 g diacetilt adunk és az emulziót körülbelül 40 C°-on tartjuk. A diacetilt 10o/oos metanolos vagy más alkalmas 15 oldószerben való oldata alakjában adagolhatjuk, mely esetben 2 cm3 oldatot használunk. Az emulziót azután a szokott módon lemezre vagy egyéb aljzatra viszszük fel. 20 Hogy a diketonoknak a zselatinhoz való találmány szerinti adagolása milyen kedvező haLású, azt igazolja az, hogy a fenti leírt módon készült emulziót 38 C°-on kielégítően kezelhetjük, fenli hőmérsékletű 25 előhívófürdőt, mosóvizet, fixálófürdőt és végmosó fürdőt használva, míg valamely közönséges emulzió, mely a találmány szcrinLi keményítő szert nem tartalmazza, 30 C°-on megolvad és szétfolyik a lemezen. 30 A keménység az idővel valamennyire növekszik és például 14 napi 15 C°HOII való érlelés után észrevehetően nagyobb. Ugyancsak ilyen feltételek mellett pl. a diacetil nem növeli számbajövő módon a fálvol-35 képződést vagy az emulzió deszenzibilizálódását. A találmány szerinti eljárás előnyeinek szemléltetése végett egy ismert keményítőszerrel történt összehasonlítás eredménye-40 képen azt találtuk, hogy a króm timsó keményítő hatása kezdetben olyan, hogy ha az emulziót 38 C°-on. kezeljük, az az előhívóban még nem oldódik fel és csak fixálásnál és mosásnál olvad részlegesen 45 meg, míg ugyanilyen feltételek mellett a diacetillel keményített anyag csak kevéssé duzzad. 14 napon át való érlelés, azaz 45 C°-on való tartás után a krómtimsót tartalmazó emulzió fátyolsűrűsége 0.48, 50 míg a diacetilt tartalmazóé 0.30 volt. Fenti eredményekhez akkor jutunik, ha az illető keményítőszereket bevonásra előkészített emulzióhoz adjuk. Ha a keményítőszereket az emulzióhoz közvetlenül annak elkészí-55 tése után adjuk (tehát anélkül, hogy olyan kezelést foganatosítanánk, mely azt valamely aljzatra való felvitelre előkészíti), akkor az eredmények a diacetil javárai még feltűnőbben kedvezőek, ezeknek az anyagoknak a magas hőmérségletekkel 60 szemben tanúsított ellenállóképessége szempontjából és pedig mind az eljárási műveletek, mind az ezt követő 14 napi érlelés alatt. Ez utóbbi esetben a krómtimsót tartalmazó emulzió íátyolsűrűsége 2.24, míg 65 a diacetilt tartalmazóé 0.62 lesz. Kísérleteket végeztünk továbbá a diacetil nek a glioxállal való összehasonlítására, mely utóbbi az eddig ismeretes keményítő szerek között talán a legkiválóbbnák mond- 70 ható. Ha a fenti keményítő anyagokból az emulzió egységére vonatkoztatva egyenlő mennyiségüeket adagolunk, azt találjuk, hogy a glioxal nagyobb fizikai keménységet kölcsönöz az emulziónak, azonban a 75 gyakorlatban az ilyen, a keményítőszer egyenlő mennyiségének adagolásán alapuló összehasonlítás nem reális értékű. A gyakorlatban a keményített anyagoknak egyéb tulajdonságait kell összehasonlítani és e 80 célból úgy járunk el. hogy az emulziók mindegyikéhez annyit adagolunk az illető keményítő szerből, amennyi szükséges ahhoz, hogy azon azonos olvadáspontot vagy célszerűen vízben való azonos mértékű 85 duzzadást mulassanak. Ilyen körülmények között azt találtuk, hogy a diacetillel keményített emulziók jobb gamma értékűek (azaz jobb kontrasztokat adnak) és kisebb fátyolsűrűséget mutatnak, mint a glioxal- 90 lal keményítettek. 2. Példa. 200 cm3 zseiatinemuizióhoz, mely ahhoz az általános típushoz tartozik, mint az 1. példa szerinti, megolvasztás után acetil- 95 benzoil 10°/o-os metanolos oldatának 2 cm3 -ét adjuk és az emulziót kb. 40 C° hőmérsékleten tartjuk. Az emulziót azután alkalmas aljzatra visszük fel és azt találjuk, hogy azt az emulzió káros lágyulása 100 vagy olvadása nélkül 30 C° körüli hőmérsékleteken kezelhetjük. Megjegyezzük, hogy a keményítő hatás ebben az esetben kevésbé erős, ez azonban csak annak a körülménynek tudható be, hogy ebben a példa- 105 ban a keményítő szert ugyanolyan menynyiségű zselatinhoz alacsonyabb molekuláris arányban adagoltuk, mint az előző példában. A termék, hasonlóan, mint az 1. példa 110 szerinti, 14 napon át 45 C°-on való érlelés után csak körülbelül 8 C° olvadáspontjemelkedést mutat. .3. Példa. 200 cm3 mérsékelten érzékeny, ezüst- 115 halogenidet tartalmazó fényképészeti emui-
