116490. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénbrikettek előállítására barnaszén vagy lignit finom őrleményének kötőanyagként való hasznosításával

mány szerint a brikettszén szemei közötti durva hézagok közé kolloid- vagy gélszén. bői készült lisztet ágyazunk. Ha az ilyen keveréket kellő nyomással tömörítjük, a í> brikettszén szemei közötti hézagokat kitöltő liszt átmenetileg oly képlékennyé válik, hogy a lisztszemek a nyomási okozta képlékeny alakváltozásuk révén egymáshoz és a brikettszén szemeinek felületéhez 10 is oly közel jutnak, hogy az egészet adhézió által összetartják és így kellő szilárdságú brikettet adnak. Ha. maga a brikettszén is kolloid- vagy géltípusú, e brikettszén szemei a préselés közben sízin-15 tón képlékenyszerű állapotba mennek át; úgy hogy az adhézió a nagyobb felületen való érintkezés folytán hatásosabban érvényesülhet. Ha viszont a brikettszén rideg természetű, úgy a préselés okozta nyomás 20 hatására szemei még tovább széttöredeznek és ezen a módon adnak a liszt számára nagyobb érintkezési felületet. így tehát a találmány szerint kolloid- vagy géltípusú fiatalabb barnaszén- vagy lig-25 nitlisztnjek kötőanyagként való hasznosításával még aránylag rideg természetű brikettszeneit is kellő szilárdság elérésével briketttezh e tünk, különösen, ha a brikettszeniet aránylag kis maximális szemnagy-30 sággal, célszerűen legfeljebb 3 mm szemnagysággal hozzuk össze a vele összekeverendő liszttel. Nyilvánvaló, hogy ha a kötőanyagként használt liszt százalékos mennyiségét nög.=, véljük, az előállított brikett szilárdsága általában növekedni fog. Kevés mennyiségű kötőanyag hozzáadása esetén ugyanis a hézagok kitöltése és így az adhéziós kötés is kevésbbé tökéletes lesz. A kötőanyag 40 mennyiségét fokozatosan növelve a szilárdság szempontjából két fő határesetet képzelhetünk el. Mindaddig, míg a hézagoknak egyéb feltételektől (nyomás, hőmérséklet, stb.) függő gyakorlatilag töké-45 letes kitöltése bekövetkezik, a brikett szilárdsága növekedik, ha azonban ezt a határt már elértük és a kötőanyag mennyiségét kisebb mértékben még tovább növeljük, tekintve, hogy a kötőanyag is még 1 50 durva diszperz rendszer és nem tökéletesen plasztikus, a már elért adhéziós kötést paegzavarhatjuk, aminek következménye a brikett szilárdságának csökkenése lehet. Ha eizután a kötőanyag mennyiségét még 55 tovább növeljük, a brikettszén szemei a kötőanyagként használt lisztbe teljesein be lesznek ágyazva és a szilárdság ismét növekedni fog, önként értetődik azonban, hógy az elérhető maximális szilárdság nem lehet nagyobb annál, melyet a liszt önrna- 60 gában brikettezve eredményez. Annak a feltételnek, hogy a szárítás lényegileg addig folytatandó, amíg főleg tóak a gólvíz marad vissza, annyiban van fontossága, hogy a préselés közben meg- 65 felelő nagy nyomást alkalmazva, a gélvízben mintegy beágyazott lisztrészecskék egymáshoz képest elmozdulnak, amit elősegít a hőmérsékletnövekedési folytán a gélvíz viszkozitásának csökkenése, úgy 70 hogy a kívánt deformáció, tehát végeredményben a kellő nagyságú felületi érintkezés és adhézió létrejön. Ha a szenet túlszárítjuk, oly nagy lesz az anyag belső súrlódása, hogy préselés közben, kellő de> 75 formációt, tehát szilárd brikettet nem fogunlk kapni, és pedig még akkor sem, ha a szenet utólag megnedvesítjük, mert hisaen nem duzzadó gélről van szó. Ha pedig a szén a gólvízen túlmenően, a szén 80 pórusaiban, repedéseiben fölös vizet tartalmaz, ez nemcsak csökkenti a brikett fűtőértékét, hanem zárt mintában való préselés esetén a nyomás irányára merőleges rétegeket fog eredményezni és az ilyen 85 brikett a présmintából kikerülve, összerepedezik. Szón finom őrleményének száraz állapotban kötőanyagként való alkalmazása ismeretes ugyan, az ismert eljárásoknál 90 azonban ehhez zsíros kőszenek őrleményét alkalmazzák, amivel kapcsolatban azt a sajátosságot hasznosítják, hogy az elkészített brikett utólagos lepárlásánál a használt zsíros szén őrleménye összefüggő 95 kokszvázzá párllódik le, mely a brikettet összetartja. A találmány esetében kötőanyagként használt barnaszén- vagy lignitliszt azonban a kellő összetartást az adhézió révén eredményezi ós a kötőanyag 100 előállításához használt barnaszenek vagy lignitek ily célra való felhasználása, minthogy ezek az anyagok nem összesülő természetűek, az említett ismert eljárás alapján nem volt kézenfekvő, sőt meglepőnek IQÖ minősíthető. A közlendő kísérleti eredmények értékelésével kapcsolatban utalunk arra, íiogy a brikettek szilárdságának megítélése többféle eljárás alapján történhetik, mert a no brikett gyakolatj szilárdsága, melyet az a berakás, áttöltés, raktározás stb. alkalmával tanúsít, a tulajdonképpeni mechanikai szilárdságon kívül sok más körülménytől is függ, így pl. a brikett alakjától, nagy- 115. ságától, a kezelés módjától, a raktárhely