116442. lajstromszámú szabadalom • Berendezés sínjárműveknek lejtős pályákon a fékezett állapotból való megindítására
MA 6 TAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leiras 116442. SZÁM. V/a/2. OSZTÁLY. — G. 8139. ALAPSZÁM. Berendezés sínjárműveknek lejtős pályákon a fékezett állapotból való megindítására. Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Részvénytársaság budapesti cég. A bejelentés napja 1936. évi márcins hö 21-ike. Olyan motoros sínjárműveknél, amelyeknek igen nagy emelkedőkön kell indulniok, jelentékeny nehézséget okoz az a tény, hogy a jármű fékjének megoldása 5 után, mielőtt még az indításra való dörzskapcsoló a vonóerőt a járműnek át tudná adni, a jármű saját súlyánál fogva az emelkedőn visszafelé kezd gördülni. Ez a gördülés nagy emelkedőkön igen jelen-10 tékeny lehet, úgyhogy az üzemre nézve veszélyeket is okozhat. Erőművi (tehát súrlódó dörzskapcsolóval történő) indításnál nem követhető az az indítási módszer sem, amit villamos 15 áttevéssel ellátott járműveknél alkalmazni szoktak, hogy t. i. a vonóerőt a járműre még fékezett állapotában rákapcsolják és csak azután oldják a féket. A vázolt nehézség a találmány szerint 20 egy oly külön fogó, ill. fékező berendezéssel szüntethető meg, mely a jármű üzemszerű fékezésére esetleg nincs is használva (ill. a különleges célnak megfelelő sajátos kialakítása következtében arra nem 25 is alkalmas) s csupán arra való, hogy a nyugvó járművet akár sínfékszerűen a sínhez való kötéssel, akár pedig a sínhez képest közvetlenül vagy közvetve mozgatott szerkezeti részekre (futókerekekre 30 vagy futókeréktengelyre stb.) ható egyéb fékberendezés (pofás, ill. szalagfék) módjára az emelkedőn a sínhez képest rögzítse. E fogóberendezés indításkor, az üzem-85 fék megoldása után, természetesen még zárva tartandó, hogy a járműnek a lejtőn lefelé való gördülését éppen e kritikus időszakban megakadályozza, viszont lehetővé kell tennie, hogy hozzá képest a járműtest, a hajtómotorral hajtva, a hegymenet 40 irányában csekély mértékben elmozdulhasson. A fogóberendezés fogó részének kialakítása a találmány szerint tehát olyan, hogy az üzemszerű menet alkalmával a kocsitesthez, ill. a jármű megfogott részé- 45 hez viszonyított középállásához képest bizonyos határok közt viszonylagos elmozdulást végezhessen, mely elmozdulás lejtmenet felőli szélső állásában megfogás esetén a jármű a fogó részre támaszkodik. 50 Ugyancsak a találmány szerint gondoskodni kell azonban arról is, hogy a jármű megindulása után, mikor tehát azt a lejtőn már a hajtómotor is meg tudja tartani, a megfogó berendezés önműködően kiold- 55 ható legyen, még mielőtt a jármű a közte s a fogóiberendiezés közti viszonylagos elmozdulás másik szélső állásába jutott volna. Erre a célra magát a viszonylagos elmozdulást használjuk fel, mellyel (akár 60 erőművileg, akár pneumatikusan, akár elektromosan, vagy más módon) egy kioldó szerkezetet vezérlünk, ill. működtetünk s ehhez képest a viszonylagos elmozdulás nagysága legalább is oly nagyra 65 választandó, amelyen belül a kioldás — mihez bizonyos, a mindenkori megoldástól függő elmozdulás szükséges — létesíthető. A legkönnyebben érthető és működésé- 70 ben legmegbízhatóbb kivitélben megfogó szerkezetként elektromágneses sínfék alkalmazható, melyet a fentiek szerint oly módon erősítünk a kocsitesthez, hogy a
