116439. lajstromszámú szabadalom • Világítóberendezés

MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leírás 116439. SZÁM. IR/D. OSZTÁLY. — O. 1367. ALAPSZÁM. Világítóberendezés. Dr. Iiifi'. Orowan Egon, fizikus Budapest. A bejelentés napja 1936. évi április hó 7-ike. A nappali világítással összehasonlítva, a mesterséges világításnak legkelliemeitlienebb hátránya a világítótestek kápráztató hatása. A nappali fény az ablakok nagy 5 felületén keresztül áramlik a szobába; ezzel ellentétben mesterséges világításnál a fény aránylag igen kis felületű világítótestekből ered, amelyeknek felületi fényessége (egyenlő világító hatást feltételezve) 10 a nappali fényt átbocsátó ablak felületi fényességénél nagyságrendekkel nagyobb. Ha tehát a világítótest a szem látómezejébe jut, kellemetlen és zavaró káprázás keletkezik. 15 A világítótest kápráztató hatása csökken, ha a fényáramot nagyobb felületre osztjuk el. Első lépésnek ebben az irányban a villamos izzólámpák homályosítását ilili. opálozását tekinthetjük; további lényeges javulást érünk el, ha a lámpát nagyobb homályos vagy opálos burában helyezzük el. Az ilyen burák nagyságának azonbaini gyakorláti határa van, amelynek elérésénél felületük nagysága még igen messze van 25 az ablak felületétől. Ugyanez áll fenn a világítótest és a világítandó tárgy közt elhelyezett homályos üveglapok alkalmazásánál. A fényáram nagyobb felületre való el-30 osztásának másik lehetősége a közvetett világítás, amelynél a sugarak a mennyefzetről vagy a falról verődnek vissza. Ennek a módszernek lényeges hátránya a •szokásos mennyezetek ill. falak kis vissza-35 verődési együttható jaj amely rossz fénykihasználást okoz. A homályosított burák jó tulajdonságát (kedvező hatásfok) és a közvetett világításét (a fénynek nagy felületre való elo&ZR tása) a következő módon egyesíthetjük. Közvetett világítást alkalmazunk, amely- 40 nél a mennyezet ill. fái visszaverő részét üveg- vagy fémtükörrel borítjuk. A tükörnek göröngyös ill. szemcsés felületűnek kell lennie s ilymódon számos kis görbe tükörből állnia, hogy a világítótest sok 45 tükörképét hozza létre és ezáltal szinte egyenletesen fénylő felületté váljék. Üvegtükör alkalmazása esetén e cél elérésére már az is elegendő, ha az üvegtábla elülső felülete göröngyös, szemcsés vagy, homá- 50 lyosított; ez ugyanis sok lencsének ill. hengerlencsének vagy hasábnak a tulajdonképpeni tükörfelület elé helyezését jelenti. Lényegéiben ugyanezt a hatást érjük el, ha opálüvegből készítjük a tükröt; ezzel 55 a kívánt szemcsésséget az üvegtábla belsejébe helyezzük. Természetesen nem szükséges^ hogy a tükör, mint azt pl. az ábrák mutatják, közvetlenül a mennyezeten vagy a falon lei- 60 gyen megerősítve; néha célszerűbb azt egy, vagy több tartórúd vagy egyéb tartószerkezet segítségével a mennyezettől vagy faltól bizonyos távolságban elhelyezni. Az üvegtábla esetleges pattanása esetére a csere- 55 pek lehullásának meggátlására a táblát sodrony vagy sodronyháló-betéttel láthatjuk el. Hogy a világítótestből közvetlenül a megvilágítandó terület irányában kilépő sugarakat a mennyezeten vagy a falon elhelyiei- 70 zett tükörre irányítsuk, a szokásos módon, pl. harangszeírű reflektort alkalmazunk. Ennek a reflektornak célszerűen olyan alatkot és elhelyezést adunk, hogy a mennyezeti ill. fali tükör távolabbi részeire több 75