116417. lajstromszámú szabadalom • Folytonos feszültségszabályozó
lenül vagy közvetve sorba van kapcsolva* s melyek nemcsak áramtekercsek, hanem a szabályozandó áramkörrel sorbakapcsolt kondenzátorok vagy villamos szelepek is 5 lehetnek, a berendezésnek egy feszültségrelé által a feszültségváltozásnak megfelelően mozgatott részével, ill. részeivel oly kölcsönhatásban állanak, hogy bennük a részfeszültségek nagysága a mozgó rész 10 folytonos helyzetváltozásától függően folytonosan változik. A találmány egyes továbbfejlesztési alakjai olyanok, hogy azok mozgatott részein a szabályozás folyamán erőhatás egyálta-15 Ián nem lép fel, vagy ily erőhatás lehetőleg ki van egyenlítve. Minthogy pedig a tekintetbe jövő megoldásoknál ily erőhatások, még ha fellépnek is, csekélyek, a feszültségszabályozó közvetlenül feszültség-20 relével, vagy pl. kis erőszükségletű relé által közvetlenül vagy közvetve vezérelt távműködtetéssel, önműködően működtethető, lia a feszültség az állandóan tartandó feszültségértéktől (az alapfeszültségtől) el-25 tér. A találmány egyes célszerű példaképem megoldási alakjai a mellékelt rajzok 1—8. és 12—13. ábráin, egyes elvi kapcsolási elrendezései pedig a 9—11., továbbá a 30 15—16. ábrákon láthatók. A 9. ábrabeli legjellegzetesebb és leginkább áttekinthető kapcsolási elrendezésben az (Ll, L2) vezetékpár van feltüntetve, melynek feszültsége a találmány 35 szerinti feszültségszabályozó készülékkel szabályozandó. A szabályozandó feszültség (VI), a szabályozott feszültség pedig (V2). A pontozott vonallal érzékeltetett szabályozó fluxusok (I) és (II), melyeket az 40 egymással sorban a feszültségre kapcsolt (fl) és (f2) gerjesztőtekeresek hoznak létre. E tekercsek egy-egy transzformátor primer tekercseinek tekinthetők, melyeknek szekunder tekercseit az egymással sor-45 ban az (Ll) vezetékbe iktatott (sl, s2) főáramú tekercsek képezik. Az (fl) és (sl), ill. (f2) és (s2) tekercsek gombolyítási értelme egymáshoz képest olyan, hogy az (fl) és (f2) tekercsekkel létrehozott' 50 (I), ill. (II) fluxusok az (sl) és (s2) tekercseket, a bennük folyó áram irányát tekintve, ellenkező érteleimben hatják át. Az (I) és (II) fluxusok összege (ill. vektorösszege) az (Ll, L2) közti feszültséggel 55 meg van határozva s az alább ismertetendő kivitelű szabályozás szerint az túlnyomóan vagy az, (fl), vagy pedig az (f2) tekercsekben vagy pedig (a szabályozatlan, középállásban) egyenlően megosztva mindkét gerjesztőtekercsben van jelen. Az (I) 60 fluxus az (sl) tekercsben a szabályozandó feszültség értékét növelő, a (II) fluxus pedig az (s2) tekercsben a feszültségértéket csökkentő részfeszültséget hoz létre s a fluxusok nagyságának folytonos változtatá- 65 sával maximális és minimális szabályozási határok közt a szabályozott feszültség is folytonosan változik. A most ismertetett elvi kapcsolási elrendezést az 1. ábra szerinti megoldás úgy 70 használja fel, hogy az (fl, f2) és (sl, s,2) tekercseket egy közös háromszárú nyílt (e) vasmagon alkalmazza, melyhez a fluxusok záródása céljából a szárak végei előtt hosszirányban eltolhatóan elrendezett (b) 75 járomdarab tartozik. Ez útóbbinak pl. felfelé (az 1 nyílirányban) való eltolása esetén az (I) fluxus (csekély) mágneses ellenállásának változatlan értéke mellett a (II) fluxus mágneses ellenállása 80 folytonosan növekszik, minek következtében a szabályozó összfluxus túlnyomóan az (I) mágneses körbe szorul át, s itt (az (sl) és (fl) tekercsek megfelelő gombolyítási érlelnie esetében) az (sl) te- 85 kercselésben kifejtett indukció folytan a feszültséget felemeli. Ellenkező (2 nyílr irá,nyú) eltolásnál az (I) fluxus rovására a (II) fluxus kezd folytonosan növekedni, ami a szabályozott feszültség csökkenését 90 vonja maga után. A leírt berendezés tehát a (VI) feszültséget (sl) és (,s2) tekercsek maximális feszültségének megíelelőleg és — értékek között folytonosan tudja szabályozni és a berendezés bármely tetsző- 95 leges nagyságú szabályozásnak megfelelő állásban üzemszerűen működhetik. Tekintve^ hogy a fluxusok viszonyát a mágneses ellenállások határozzák meg, a szabályozóknak aránylag nagy a terhelési 100 áram okozta feszültségesésük. Ennek következtében az ily szabályozók a legcélszerűbben világítási fogyasztók részére alkalmasak, minthogy az ohmikus terhelés okozta feszültségesés, tekintve, hogy 90°-kal 105 eltolva lép fel, elhanyagolható. Az 1. ábrán feltüntetett megoldás különböző kombinációkban alkalmazható. Célszerű pl. a mágneses erőhatást kiegyenlíteni cs pedig egyrészt az (e) vasmag és no (b) járom közötti erőhatást;, másrészt' az elmozgatással szem,ben fellépő hatást. Az előbbit (nem ábrázolt módon) pl. úgy lehet elérni, hogy a (b) járom másik oldalán (az ábra szerint a jobboldalon) is alkalmazunk kb. azonos (e) vasmagot és megfelelő te ke r csre ndszer t. E szabályozó készíthető szimmetrikus
