116404. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenoloknak és egyéb kisérőanyagoknak kivonására vizes folyadékokból

zelése következik, melyet mindaddig folytatunk, míg a tartányon átáramló cseppfolyós ammónia extrahált anyagoktól mentesen áramlik ki a tartányból. Ezt a 5 műveletet közönséges vagy légkörinél nagyobb nyomáson foganatosíthatjuk. Ezáltal módunkban áll annak a hőmérsékletnek, melyen az extrahálásnak végbe kell mennie, tetszés szerinti értékre való be-10 állítása. Célszerűen közönséges hőmérsékleten. illetve azon a hőmérsékleten dolgozunk, melynél az extrahálást is foganatosítjuk és pedig azért, hogy a folyékony ammónia elpárolgása útján történő hűtést 15 fölöslegessé tegyük. Az extrái) álás azonban 0 C° alatti hőmérsékleteknél is oly gyorsan és alaposan megy végbe, hogy az adszorbeáló szer felvevőképessége észrevehetően még százszori vagy még többszöri 20 adiszorbeáltatás után sem csökken. Az ilyen extrahálás'hoz általában 1—2 óra kezelési időtartam alatt akkora cseppfolyós ammóniamennyiségre van szükség, mely az adszorbeáló tartány tartalmának kb. 25 2—3-szorosa. Az extrahálás befejezte után az adszorbeáló tartányból a cseppfolyós ammóijiát eltávolítjuk, amit elősegíthetünk azzal, hogy annak gőznyomását fűtés útján meg-30 növeljük. Ezután az adszorbeálószeren még tapadó cseppfolyós ammóniát az adszorbeáló tartányból vízgőzzel kifúvatjuk. Az ehhez szükséges gőzmennyiség aránylag csekély lévén, a célszerűen külön fei-35 fogandó, tiszta amóniavizet alkotó kondenzátum mennyisége is jelentéktelen lesz. Ezt a kondenzátumot, mint olyat, akár különleges célokra használhatjuk fel, akár pedig — kis mennyisége folytán — mint 40 azt alantiakban ismertetjük, az extrahálószerrel együtt dolgozhatjuk fel. A vízgőzzel való öblítése után még nedves adszorbeálószer ekkor tehát nyersvízzel való újbóli összehozására már elő is van 45 készítve. Az adszorbeálószerből való extrahálásra használt ammóniát, mely a nyersvíz ldsérőanyaigain kívül még a nedves adszorbeálószeíből felvett vizet is tartalmaz, 50 a víz elkülönítése végett célszerűen nyomás alatti desztillálásnak vetjük alá, ha nem mondhatunk le arról, hogy azt cseppfolyós halmazállapotban kapjuk vissza extrahálószerkénti újrafelhasználásra és azt 55 gázhalmazállapotban dolgozzuk tovább fel. Ebben az esetben közönséges nyomás alatti elpárologtat ás is elegendő arra, hogy az extrahált anyagokat víz-fenolelegy alakjában majdnem ammóniamentesen válasszuk le. 60 A nyomás alatti desztilláMsit célszerűen két fokozatban foganatosítjuk. A cseppfolyós ammónia legnagyobb része ugyanis aránylag kevéssel megnöveli hőmérsékleten 10—15 atmoszféra túlnyomás mellett 65 kényelmesen és egyszerűen lehajtható, aránylag alacsony hőmérsékleten rendelkezésre álló, különben rendszerint veszendőbe menő meleg, mint pl. elfolyó meleg hűtővizeik és forró kondenzvizek meltegé- 70 nek felhasználásával, des-zti 11 álóo:szlop alkalmazása nélkül. Ekkor az extrahált anyagokból számottevő mennyiségek nem desztillálódnak át és ezért a desztillátumot minden további nélkül újabb extra- 75 hálásokhoz használhatjuk fel. Az extra hálóoldat azon kisebb részét, mely a fentin kívül még megmarad, rektifikáló desztillálással, melyet kb. 10—15 atm. túlnyomáson és 150—180 C° hőmérsékleten foga - 80 natosítiink, cseppfolyós ammóniából álló desztüb'ituinmá és víz-fenol-elegyből álul maradékká választjuk szét, kivéve, ha a bennefoglalt csekély mennyiségű folyékony ammóniát, mint azt fentebb emlí- 85 tettük, valamely okból közönséges nyomáson kívánjuk elpárologtatni és gázhalmazállapotban tovább feldolgozni. Az extraháilóoilidat e megmaradó csekély részével, mely az ammónia legnagyobb 90 részének lehajtása után még visszamarad, továbbfeldolgozása előtt célszerűen a nyers víz azon részét egyesítjük, mely az adszorbeálótartánynak az extrahálás előtti kiürítésekor gázhalmazállapota amnió- 95 niát vett fel, valamint célszerűen ehhez keverjük azt az ammóniatartalmú kondenzvizet is, melyet az adszorbeáló tartánynak vízgőzzel való kifuvatásakor a kifuvató vízgőz kondenzálása útján kap- 100 tunk. Ilymódon elérhetjük azt, hogy az ammóniaveszteségeket folytonos és hoszszantartó üzemben az ammóniának vízben való oldhatósága dacára néhány százaléknyira cPökkeimthetjük, úgy .hogy azok 105 kisebbek, mint az ismeretes hasomcélú eljárásoknál fellépő oldószerveszteségek. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárás az eddig ismeretesekkel szemben lényeges előnyöket nyújt. Az adszorbeáló- 110 szer azoinos megterhelési feltételei mellett ugyanis, a találmány szerinti eljárásnál csak körülbelül 1/6-ára van szükség annak az extrahálómemnyiségnek, melyet az <e célra szokásos benzolnak extraháló'Szer- 115