116380. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékok szellőztetésére

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 116380. SZÁM. IV/Í. OSZTÁLY. V. 3236. ALAPSZÁM. Berendezés folyadékok szellőztetésére. Vogelbusch Willieim műszaki tanácsadó Wien. Pótszabadalom a 114073. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1934. évi július hó 10-ike. Németországi elsőbbsége 1933. évi július hó 10-ike. 15 A törzsszabadalom tárgya berendezés levegőnek és gázoknak folyadékokban való finom elosztására, melynél a levegőt a folyadékba átboesájtó üreges testet, 5 melynek oly alakja van, hogy a levegőnek az edény keresztmetszetén való egyenle­tes eloszlását biztosítja és melynek ke­resztmetszete a mozgás irányában 'lehető­leg csekély ellenállást fejt ki, a környező 10 folyadékhoz képest nagy viszonylagos sebességgel mozgatunk a folyadékon át. A találmány a törzsszabadalom szerinti berendezésnek javítása és tökéletesítése. Nagyobb légbuborékok keletkezésének elkerülésére a. találmány értelmében a szellőztető testen a levegőt kibocsájtó nyí­lásokat csak a forgástengelytől nagyobb távolságban fekvő helyeken, vagyis a szellőztető testnek azokon a részein alkal-2o mázzuk, ahol az a környező folyadékhoz viszonyítva a szükséges sebességet már elérte. Abból a célból, hogy a szellőztető testnek a kilépő nyílások elrendezéséhez szükséges felületét és ezzel a berendezés 25 erőszüksógletét lehetőleg csökkentsük, a nyílásokat úgy méretezhetjük, hogy ke­resztmetszetük annál ; nagyobb legyen, minél távolabb fekszenek a forgásten­gelytől és minél közelebb vannak a kerü-30 lethez, mivel a sebesség növekedtével megfelelően vastagabb levegőszálak ei­porlasztása. lehetséges. A nyílások ke­.res'ztmetsze.tének növekedése fokozatos át­menetben vagy szakaszosan történhet. 35 Minthogy a levegőt kibocsájtó nyílásokat egymástól bizonyos távolságban kell el­rendezni, a szellőztető testnek egyes kar­jait abban a mértékben, amelyben távol­ságuk a forgástengelytől nagyobb, cél­szerűen kiszélesítjük, abból a célból, hogy 40 a karok minden helyén a szellőztetendő felületnek megfelelő levegőkilépő kereszt­metszetet alkalmazhassuk. Célszerűek pl. körszektor alakú karok. A szellőztető testet előnyösen úgy ké- 45 pezzük ki, hogy a környező folyadékhoz viszonyítva a mozgásirányban lehetőleg kis csúszási ellenállása legyen. Ennek el­érésére az egyes karokat, illetve szárnya­kat pl. folyadékesepp alakjában, illetve 50 keresztmetszetben kétélű kard alakjában képezzük ki, ahol is a keresztmetszet alapja az edény fala felé szélesedik. A találmány szerinti szellőztető beren­dezéssel a levegőt a légkörből is szabadon 55 beszívhatjuk, ha a berendezés fordulat­számát az elporlasztáshoz szükséges for­dulatszámon túl annyira fokozzuk, hogy a levegőt kiboicsájtó nyílásoknál elegendő dinamikai nyomás, illetőleg megfelelő fíO szívóhatás keletkezzék. Minthogy a. fordu­latszám növekedtével az az ellenállás, melyre a szellőztető test alsó részéről (a. testen át) felfelé emelkedő levegőfolya­dék-keverék talál, szintén növekszik, elő- 65 nyösen olyan szerkezetet, pl. csavar- vagy pörgettyűkereket alkalmazunk, mely a folyadékot kén yszerm ozgás uan a szellőz­tető testhez szállítja. A szellőztető testnek erre a célra előnyös foganatosítási alakja 70 pl. az üreges hozzávezető tengelyt körül­vevő, többkarú, csavarkerékalakú, megfe­lelő keresztmetszetű üreges szárnyból, a szárnyat körülvevő üreges térből és az

Next

/
Oldalképek
Tartalom