116318. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vasúti talpfaágyak tömörítésére

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEI RAS 116318. SZÁM. V/a/l. OSZTÁLY. — S. 16447. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés vasúti talpfa-ágyak tömörítésére. Heinrich Steinhage G. m. b. H. cég" Hamburg. A bejelentés napja 1936. évi július hó 8-ika. Németországi elsőbbsége 1935. évi július hó 8-ika. A kavicsból, kőzúzalékból stb. készült vasúti talpfaágyak tömörítése, eddigelé, az ágyanyagnak aláverő csákányokkal vagy gépekkel a talpfák alá tömésével történt. 5 Ez az eljárás egyrészt rendkívül fárasztó volt és másrészt ily módon a kavicságyakat nem sikerült a talpfák alatt egyenletesen tömöríteni. A találmány szerint a kavicságynak a 10 talpfák alatti szilárdítása és tömörítése úgy történik, hogy a kavicságyba, kézzel vagy gépi úton, ékeket verünk. Az ékeket azután kihúzzuk és a helyükön keletkező üregekbe ágyanyagot szórunk és badöngöl-15 jük. Az ékek beverése előtt a síneket a kellő magasságban és irányban lefektetjük. Az ékek beverése előtt a síneket a kézzel, annyira tömörítjük, hogy az ékek beverésekor már a helyes helyzetben van-20 nak. Az ékeket egyenként vagy sorozatosan verhetjük be. Célszerűen úgy járunk el, hogy az ékeket egyirányban előrehaladva verjük be, majd ugyanabban a sorrendben ki is húzzuk azokat és az így kelet-' 25 kező üregekbe ágyanyagot döngölünk,! emellett az ékeket mindig vágányirányú sorokban egymás után verjük ba. Az eljárás kivitelére alkalmas ékek sajátos alakúak. Az ék, illetve a verőberen-30 dezés vezetésére az ékek mindjegyikének nyele van. A találmány további ismérve az, hogy az ék vágóélei és lapjai fogazottak, illetve hullámosak, aholis a középső fog, célsze-85 rűen, kissé mélyebben nyúlik le, mint a két oldalfog. Az ékek szélessége, célszerűen, annak a hossznak felel meg, mellyel a talpfák a sínszálaktól oldalt kiállnak. A rajz példaképeni kiviteli alakot szemléltet. Az 40 1. ábra a vágányon és kavicságyon át vett metszet, két különböző mélységig bevert ékkel. A 2. ábra az egyik sínszál fölülnézete. A 3. ábra az ék nézete. 45 A kavicsból, kőzúzalékból stb. álló (b) kavicságy, melyet a szokásos módon rakunk fel az (a) altalajra, a (c) talpfákat és az ezeken nyugvó (d) síneket hordja. Amikor a síneket a kellő magasságban és 50 irányban lefektettük és csákányokkal alátömtük azokat, a kavicságyba, a talpfák közé, közvetlenül a (d) sínek mellett, kétoldalt, (e) ékeket verünk be, melyek mindegyikén (f) nyél van. Az ékek szélessége, 55 célszerűen, annak a hossznak felel meg, mellyel a (c) talpfák a (d) sínfalaktóíl oldalt kiállnak, tehát kb. 32—40 cm. Az ékek hossza (magassága) egyenlő vagy valamivel kisebb a kavicságy- és a talpfa- 60 magasság összegénél, tehát kb. 40 cm és végül az ékek vastagsága mintegy 10—12 cm. Mint a 3. ábra mutatja, az ékek alsó része fogazott. í A fogak egymásba át- 65 menők; a középső (h) fog a két (g) oldalfogon kb. 5 cm-rel túlnyúlik. Ez a kiképzés egyrészt megkönnyíti az éknek a kavicságyba hatolását és másrészt az éket bizonyos mértékben vezeti. 70 Az ék beverése és a talpfák alatti kavicságynak a beverés folytán fellépő tömörítése utáni az ékeket ismét kihúzzuk és a keletkezett üregekbe 'kavicsanyagot döngölünk. Az ékek beverése előtt az ágy- 75 anyagot, a talpfák között, a szokásos mó-