116259. lajstromszámú szabadalom • Berendezés frekvenciasorok átalakítására

Az emberi fülnek csak egy bizonyos fokú megkülönböztető képessége van, azaz két szomszédos hangfrekvenciának a hullámhossz bizonyos százalékával keli 5 egymástól különböznie, hogy össze nie folyjanak. A megkülönböztető képesség határait legjobban a zene hangbeosztásán mutathatjuk ki. A nyugati zenében a kottajegyek általában félhanggal térnek el 10 egymástól, vagyis egy oktávban nem különböztethető meg egymástól több, mint 16 hangfrekvencia. A keleti zene ennél tovább megy, mert negyedhangokat alkalmaz. Itt minden oktávban nem több, 15 mint 32 hangfrekvencia különböztethető meg. Általában rendkívül nehéz a normális emberi fül számára több mint 64 egymástól eltérő hangfrekvenciát megkülönböztetni minden oktávban. Ebből látszik, 20 hogy az emberi fül megkülönböztető képessége rendkívül korlátozott. Elektromos készülékeknél egymásihoz sokkal közelebb fekvő frekvenciákat tudunk megkülönböztetni, egymástól kb. 25 % %-nyi eltérést mutató frekvenciákat könnyen el tudunk választani, különösen, ha ezeknek a frekvenciáknak nem kell valamilyen hangszerben funkciót teljesíteniük, vagy ha nem szükséges, hogy 30 egymástól izoláltassanak. Tekintettel e körülményekre, felmerül a kérdés, lehetséges-e egy 'hangfrekvenciasort, például 10 oktávot egy másik frekvenciasorrá, például 2 oktávvá össze-35 vonni, minthogy 'ezzel a fölsorolt technikai ágakban rendkívüli előnyökhöz lehetne juini. A találmány egyrészt olyan eljárás, mellyel egy frekvenciasor olyan frekven-40 ciasorrá alakítható át, mely lényegesen szűkebb, mint az eredeti és megfordítva, másrészt pedig olyan eszközök, melyek segítségével ilyen frekvenciasorátalakítás lehetséges. 45 A dróttalan távbeszélésnél az alaphullám modulációja mellékhullámokat idéz elő, melyek mindegyike az eredeti hangfrekveneiasornak felel meg, de ez az átalakítás nem olyan, mint aminőt a talál-50 mány értelmiében éghetünk el, mivel, bárhogyan eszközöljük is a modulációt - és deino<lu1áeió\ az eredeti bangfrekvenciasor valamilyen formában mindig megmarad és a rezgések 55 egyenirányításával könnyen elkülöníthető. Mindig az eredeti különbséget kapjuk a legmagasabb és legalacsonyabb hangfrekvenciák között, míg a találmány szerint maguknak a hangfrekvenciáknak helyébe mindennemű telefonátvitelnél, 60 valamint hangföilriajzolásnál és visszaadásnál felhaszálható, teljesen különböző frekvenciacsoport lép, mely a közvetett hang új faját képezi és felismerhetően reprezentálj ct clZ eredeti hangot a leadás- 65 hoz, a felvevéshez, felrajzoláshoz és viszszadáshoz szükséges mindennemű eljárásnál. A frekvenciák e közvetett csoportját az eredeti hangfreikvenciákká kell visz- ' szaalakítaniiiik, 'hogy az emberi fül fel- 70 ismerje őket. Minden bangfrekvenciasor tulajdonképen folyamatos frekvenciák sorából áll, vagyis végtelen számú egyes frekvenciából. Az emberi fül csekély megkiilönböz- 75 tető képessége miatt azonban nem folyamatos frekvenciasort is alkalmazhatunk, vagyis h angv i sszaadáshoz mindennemű praktikus célnak megfelel, ha korlátozott számú frekvenciával dolgozunk. 80 A találmány mindkét lehetőséget figyelembe veszi, azaz a második, bizonyos értelemben összevont frekvenciasor lehet folyamatos és magában foglalhat végtelen nagyszámú frekvenciát, de állhat korláto- 85 zott szánni frekvenciából is, úgy hogy ha normál is hangfrekvenciasorrá alakítjuk vissza, a frekvenciák egyenlően korlátozott száma van előliünk. A második el-járásnál, szigorúan véve, bizonyos frekven- 90 ciaváltozások lépnek fel, azonban az eredeti hang minden egyes frekvenciája olyan frekvencia alakjában reprodukálódik, amely az eredeti hangfrekvenciához rendkívül közel áll, oly közel, hogy az 95 emberi fül ne-m képes a különbséget észlelni. Hogy a találmányt jobban megérthessük. a következőkben példát mutatunk be, amely a találmány különös jellemzőit és 100 az elérhető előnyöket világosan szemlélteti. Ha 10 oktávra kiterjedő teljes hangfrekvenciasort a találmány szerinti eszközökkel olyan második frekvenciasorrá alakítunk át, amely csak egy oktávra terjed 105 ki és amely például a másodpercenként 64—128 periódusú frekvenciáikat foglalja magában, akkor e második frekvenciasor ugyanannyi egyes frekvenciát tartalmaz, mint amennyit az, eredeti 10 oktávra ter- 110 jedő frekvenciasor; vagyis ha az, eredeti 10 öktávnyi frekvenciasor 1280 egyes frekvenciát fogott, át, akkor ezt az 1280 egyes frekvenciát az egy oktávnyi második frekvenciasor is magában foglalja. A má- 115 sodik frekvenciasor tehát az első frek-