116059. lajstromszámú szabadalom • Hidegen felvihető burkolómassza út- és padlóburkolathoz stb. és eljárás a massza, valamint a burkolat készítéséhez alkalmas preparált kőanyag előállítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 116059. szítt. VJlT/i. (IV/li/1.) OSZTÁLY. — S. la HU 7. ALAPSZÁM. Hidegen felvihető burkolómassza út- és padlóburkolathoz stb. és eljárás a massza, valamint a burkolat készítéséhez alkalmas preparált kőanyag előállítására. De jydske Skaervefabriker cég, Aarhus (Dánia). A bejelentés napja 1935. évi május hó 8-ika. A találmány út- és padlóburkolatokhoz, stb. alkalmas, hidegen felrakható burkolómassza, melynek főalkatrészei kőzetek, pl. bazalt, gránit, gneisz, kvarc, kvarcit, flint, 5 mészkő vagy nagyolvasztó- ós cementálókemence-salak, stb. és bitumenes kötőanyag, pl. kátrányolaj- vagy ásványolajadalékot tartalmazó úti kátrány vagy aszfalt. Ilyfajta 'burkolómasszáknál, ame-10 lyeknek bitumenes kötőanyagát a kőanyaggal való keveredése céljából legfeljebb kb. 130 C°-ra kell hevíteni, kitűnt, hogy a kötőanyag rosszul ragad a kőanyaghoz, ami abban nyilvánul meg, 15 hogy a kövekhez tapadó kátrány- 'és aszfaltréteget a víz könnyen eltávolítja. Ez a körülmény igen hátrányos, különösen akkor, ha a burkolómasszát útburkolathoz használják, mely nagy mérték-20 ben van kitéve víznek és nedvességnek. Az ily hidegen felrakható útburkolatok, különösen a felrakásukat követő első időben tetemesen szenvednek a nedvességtől, mert bizonyos ideig tart, míg az olájada-25 lék a legfelsőbb rétegből elpárolgott és míg a burkolatot a jármű-forgalom készre tömörítette. Ha a ragasztóképesség a víz hatására megszűnt, akkor a kövek vagy kavicsok a forgalmi igénybevétel hatására 30 könnyen szakadnak ki a burkolatból; helyenként lyukak képződnek, majd az egész burkolat fokozatosan teljesen tönkremegy. Keményebb, vagyis 130 C°-ot meghaladó 35 keverési hőmérsékletet igényő kátrány vacy aszfalt használatánál, amelynek alkalmazása esetén a burkolatmasszát melegen kell felrakni, nem olyan kedvezőtlenek a viszonyok. A ragasztóképesség ugyanis ekkor sokkal nagyobb, úgy hogy 40 a víz nehezebben távolíthatja el a kő felületétől a kátrány- vagy aszfaltrétegeket. Lényeges, hogy a találmány szerint az ily kemény kátrányok és aszfaltok alkalmazását és így az azzal kapcsolatos tete- 45 mes felhevítést mellőzhetjük és a találmány célja az említett hátrányok kiküszöbölése a kőanyag és a bitumenes aszfalt közötti ragasztóképesség oly fokú növelése útján, hogy hidegen felrakható bur- 50 kolómasszát kapunk, amelyben a víz nem szorítja ki a kátrány- vagy aszfaltréteget. A fentemlített nehézségek különösen oly úfburkolómasszáknál lépnek fel, amelyek aránylag durva kőzetekből, pl. a 55 természetiben előforduló, szét nem morzsolt kovasavtartalmú kőzetekből, pl. kvarcból, kvarcit'ból, gránitból, gneiszből, bazaltból, flintből készülnek. Ilyen burkolatok ugyanis a felrakásuk utáni első 60 időpontban általában porozusabbak, mint a 3 mm-nél kisebb szemnagyságú kőzetekből készült burkolatok, úgy hogy a víz vagy nedvesség könnyebben befolyásolhatja a burkolatok belsejében fekvő kő- 65 darabokat. Ez az arány igen kedvezőtlen, tekintettel arra, hogy a burkolatmasszáknál mindinkább durvább kőanyagok alkalmazására térnek át, hogy érdes útburkolatokat kapjanak. A találmánynak már 70 most azért van rendkívüli fontossága, mert lehetővé teszi az ily durvább kőanyagoknak, pl. a természetben előfordölo, fentomlíteu kőzeteknek a hidegen